Doufukuai

Azt gondolhatnók, a kínai lábelkötés, ergo az aranylótusz a sajátos kínai perverzió non plus ultrája, pedig a szájhagyományok szerint egy sokkal érdekesebb jelenség is felütötte a fejét a középső birodalomban: a térdig érő női fanszőrzetről következik egy bejegyzés. A hangsúlyozottan nem tudományos elgondolás, ezáltal némileg kétséges legenda szerint, a Han-dinasztia alapítójának, Liu Bang (汉高祖刘邦) feleségének szeméremszőrzete 1 chǐ 8 cùn (一尺八寸), vagyis kb. 40 cm hosszú volt; egészen a térdéig ért; színe arany, alakját illetően pompázatosan feltekeredett vénuszdombja körül, kézzel kellett elválasztani. Tény, hogy az efféle szeméremszőr még az óriási kínai birodalomban is nagy ritkaságnak számított, ezért a kor mesterei a 'szemérmet ölelő aranyselyemként' (金丝缠阴) kategorizálták; mely páratlan nemességével (富贵无比) a lehető legkiválóbb női fenséget jelezte. (Az aranyselyem szeméremszőrzetre mindenesetre semmilyen ábrázolást sem találtam eddig.) Egyes nézetek szerint a nők

Volt már korábban szó a blogban fekete beszédről , Illetőleg a különböző titkos társaságokról is. Ami kifejezetten érdekes a korabeli kínai gengszterek és titkos társaságok kapcsán, az a nyelvhasználatuk: mivelhogy a titkos társaságok tagjainak mind volt egy teljesen átlagos élete/énje is, leginkább sajátos, csak egymás számára értelmezhető kódokkal, kívülállók szamara érthetetlen rébuszokkal kommunikálva azonosítottak egymást. A titkos társaságok , ergo a 帮会 hagyományos képzete egy meglehetősen átfogó fogalom, és egymástól igen eltérő jellemű csoportosulásokat is magába foglal. Akadtak ezek közül befolyásos kereskedők is, mint mondjuk a Kanális Bandája  (槽帮), a XVII. század elején alapított titkos kompánia volt felelős a Nagy Kanálison átfolyó kereskedelem teljes lebonyolításáért Beijing és Hangzhou között, több mint százötven évig. A bandatagoknak ugyebár meghatározott szabályokat kellett betartaniuk, köztük a hűség esküt, mely magába foglalta példának okéért a prostitúcióró

A prostitúcióra mint az egyik legősibb mesterségre volt szokás hivatkozni, és nem pedig a legnemesebbre , holott ha mondjuk a Tang-kori (618-907) Kínába utaznánk vissza, egészen meglepő dolgokat tapasztalnánk az ókori kínai örömlányokkal kapcsolatban.  A régi Kínában meglepően hosszú ideig legálisnak számított a prostitúció, az ókori kínai kurvák emellett igencsak komoly ösztönzéssel bírtak mind az irodalomra, mind a zenére, s mind a politikára. A testét árúba bocsátó nő ókori és mai koncepciója között azonban igen éles ellentét feszül. A prostituáltra használt jì 妓 írásjegyének ugyanis a szexhez nincs túl sok köze , női előadót, fellépőt jelent. Ezek a nők ugyanis kompániájuk szórakoztatására voltak hivatottak, tánccal, énekkel, hangszerekkel, költeményekkel. A szex nem volt bár kizárt, nem az elsődleges szolgáltatások között szerepelt, ahogy azt látni fogjuk.  Addig jó, míg hülye  A Ming-kori (1368-1644), „ Az öregek így szólának ”《安得长者言》című mű szakszerűen meghatároz

Volt egyszer egy Wang Hai (王亥) nevű karizmatikus üzletember, mi több alighanem volt az első kínai üzletember , afféle kultúrhérosz, akinek a legendák szerint legnagyobb újítása az volt, hogy feltalálta a kereskedés koncepcióját, cirka 3500 évvel ezelőtt. A Shang (商) törzs számban hetedik vezetőjeként előadásokat tartott népének a bevezetés a ló-és marhatartás elméletébe 1. címen, sok féléven keresztül, az állatok felhasználása a termékek szállításában újszerű elgondolása rendkívül gazdaggá tette. Wang nem pusztán sikeres üzletember, de remek táncos hírében is állt, ki a farkasokkal való táncolás helyett a táncosokkal való farkalást részesítette előnyben. Egy alkalommal elcsábította egy másik törzs főnökének lányát (vagy más változat szerint feleségét), majd maradásra bírták a törzs szálláshelyén. Mindazonáltal a törzsfőnök leányának társaságát Wang nem élvezhette sokáig, mivel egy bérgyilkos lopózott szobájába, és testét egy balta segítségével nyolc darabra osztotta. Ez a kínai történ

A 8341-es alakulatot (8341部队 /八三四一部队), azaz a Központi Biztonsági Részleget (中央警卫局), a voltaképpeni  kínai titkosszolgálatot - mely a kínai kormány, a KKP illetve a hadsereg legfőbb vezetőinek biztonságáért felelős - 1949-ben alapították Hebei tartományban a Népi Felszabadító Hadsereg független biztonsági szerveződésként, mely nem a beijingi katonai régió (北京军区) adminisztrációjához, ellenben a közvetlenül a Népi Felszabadító Hadsereg vezérkarának (中国人民解放军总参谋部) volt alárendelve. Vezetőjeként a katonai rendőrség (人民武装警察) dandártábornoka szolgál(t).  1949-es megalakuláskor egy dandárból állt, melyhez három ezred tartozott, ezek közül a legnagyobb a Népi Felszabadító Hadsereg (a továbbiakban NFH) Közbiztonsági Hadseregének (公安军) 2. hadosztályának 4. ezredét képezte, hogy egészen pontosak legyünk. Az 5. és a 6. ezred főképp a shandongi ill. északkelet-kínai NFH alakulataiból verbuválódott. Fontos küldetéseikből adódóan a dandár méretű katonai egység hadosztályi státuszhoz jutott,

A francia negyed kapcsán felmerült xiǎodāohuì - Kis kardok társasága egyike volt a Qing-dinasztia titkos népi szerveződéseinek, a legelső említése Qianlong császár ( 乾隆 ) hetedik évében, vagyis 1742-ből való. Elsősorban Jiangsu ( 江苏 ), Anhui ( 安徽 ), Fujian ( 福建) tartományaiban, illetőleg Taiwan szigetén fejtették ki tevékenységüket. Eredetileg önvédelmi jelleggel, valamint a mandzsu származású Qing-dinasztia ellenes, s a han Ming-dinasztia visszaállításának céljából alakult (példának okáért az 1783-as  lingui-i népi felkelés (林貴民变) Taiwanon is a kis kardok társaságával kapcsolható össze.) Az elnevezés a közelharcban használt rövid kardok, tőrök használatából ered.  A tényleges alapítás 1850-ben Chen Qingzhen (陳慶真, 1829－1851) nevéhez fűzhető, Xiamen (厦门/Amoy) városában; egy másik titkos társaság, az Ég és föld társaságának (天地会) egyik oldalágaként jött létre a Kis kardok társasága, mely a későbbiekben Shanghaiban is megvetette lábát, s beszervezte körei közé a nincstelen csa

A han kínaiak - Hàn ​ zú (汉族) - Kína népességének 92%-át kitevő népcsoport, ergo egyenlőnek tekinthető a ma kínaiként ismert néppel. Civilizációjuk folyamatosan fennáll az írásos történelem mintegy 3000 esztendeje óta, gyökereik azonban még messzebbre, a történelem előtti neolitikus kultúrákra vezethetőek vissza.  A han nép őshazája a Sárga-folyó medencéje volt, az i.e. XXI. évszázadban, a zhōng ​ yuán ( 中原 ), azaz a ' Középső síkság '  (a Sárga-folyó középső és alsó folyása, a mai Hé ​ nán tartomány, Shān ​ dōng nyugati része, Shān ​ xī és Hé ​ běi déli területei) adott helyet az első faluközösségeknek. A folyó által feltöltött löszhordalékos síkság, ill. a löszös talaj ideális körülményeket nyújtott a földműveléshez, a magasabban fekvő területek pedig ellátták fával és vízzel a gyarapodó lakosságot. A han kínaiak történetét lényegében kultúrájuk és a földművelésre alapozott, állandósult életmódjuk egyfajta betelepülései folyamat során fokozatosan végrehajtott expanzió

Duānwǔjié (端午节), vagy Sárkányhajó fesztivál - lóngzhōujié (龙舟节) a kínai hold naptár ötödik hónapjának ötödik napjára eső ünnep, melyeken sárkányhajó versenyekre, és nagy mennyiségű zòngzi (粽子) - ragacsos rizs , bambusz-levélbe csomagolva [alapanyagai és elkészítési módja területenként eltérő] -s xióng huángjiǔ (雄黄酒) bevitelére kerül sor; valamint különböző gyógynövények ( 菖蒲 、 蒿草 、 艾叶 ，薰苍术、 白芷 ) ajtókra függesztésére. 2008-ban helyezték vissza a nemzeti ünnepek közé, és bár elsősorban a kínai kultúrához volt szokás társítani, Kelet-Ázsia szerte ismert szokások közé tartozik. Az ünnep mindenekelőtt Qū Yuán (屈原), a kínai irodalom nagy költőjének legendájához kapcsolódik. Qū Yuán feltételezhetően i.e. 340-278 között élt, mely hatvankét év a Zhōu-kor (周朝) utolsó szakászára, a Hadakozó Fejedelemségek (战国) korára esik: ezen periódus alatt számos új elem jelentkezik, mely a Kínát egyesítő Első Császár egyeduralmát készíti elő, ill. a további fejlődést segítik elő. A Hadakozó Fejedele