Doufukuai

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában.  A Jukai -nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására.  Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedvel

Némileg csalóka a cím, hiszen bár Tōkyōhoz tartozik közigazgatásilag, az urban szót bespájzolhatjuk míg az exploration még tartja magát, hiszen egészen a Hatonosu-völgyig (鳩ノ巣渓谷) kell zarándokolnunk, hogy a Shiromaru gát (白丸ダム) sci-fi díszletekbe illő, képzeletbeli űrhangárjához érhessünk. Az olybá szeretett Tama-folyóra 1963-ban emelt gát szabadon látogatható,beleértve a mélyen a föld alatt található, halak átvonulása számára készített halallépcsőt ( gyodo , 魚道) is. Nagyszerű terep fotózásra, Kayo is nagyon boldog volt, hogy a sötét és nyirkos alagútban lehetett modellem. Na de ha képesek vagyunk elmenni idáig, ilyen vagy még ennél is ilyenebb képeket lőhetünk: A gát környéke egyébiránt túrázás szempontjából sem utolsó, sőt. Szívesen visszamennék kicsit alaposabban feltérképezni az erdei csapásokat és rejtett szentélyeket. A gát körül minden erdő és zöld, ebből tündöklik elő a bogarak pulikutyája: Owari. Doufukuai kalauz: klikk ide Kapcsolódó

Amennyiben olvastuk a Tōkyō sötét múltja sorozat korábbi epizódjait, tudhatjuk hogy a város kiesebb részeit levágott fejekkel dekorálták , prostituáltak temetőjét , vagy éppen börtönnel egybekötött kivégzőhelyeket állítottak fel. E helyeket azonban nagy valószínűséggel elkerüljük, ha csak érdeklődésünk nem vezet oda valamilyen oknál fogva. De nem feltétlenül kell túl messzire mennünk a Japán fővárosban ahhoz, hogy a város eme oldalának mementóiba ütközzünk, elég csak a Tokyo Station vasútállomására menni!  A Tokyo JR állomás Marunouchi üzleti negyedében, Chiyoda kerületen belül található - ha jártunk már a városban, bizonnyal áthaladtunk a forgalmas állomáson, mely több mint száz éves fennállása óta a metropolis egyik kiemelkedő objektuma. Az állomás számos újjáépítésen ment keresztül egészen 2014-ig, mikor is eredeti formájába hozták vissza. A hosszú évtizedek alatt az épületet sok mindent megélt, köztük számos földrengést, két világháborút, és két japán miniszterelnök meggyi

Tegnap bicajozás közben, voltaképpen véletlenül keveredtem el a Jindaiji templomhoz (深大寺), aminek megnyerő miliője arra késztetett, hogy kicsit utánanézzek a hely mivoltjának. A legendákról annyit, hogy volt egy vagyonos előkelő, bizonyos Ukon, kinek akadt egy gyönyörű leánya. Egy napon pediglen, egy Fukuman nevű figura érkezett egyazon faluba, s nyomban beleszeretett a lányba. Ukon viszont korántsem akarta lányát a jöttment idegenhez adni, ezért mindent megtett, hogy elzárja egymástól őket, ennek legpompásabb módját saját lányának egy szigetre való deportálásában vélte felfedezni.   Fukuman erre megfogadta Jinja Daiōnak (深沙大王), az ezoterikus buddhista panteon vízistenségének, hogy ha sikerül kiszabadítania a szigetre zárt lányt, hálája kifejezéséül egy templomot emel az istenségnek. Mielőtt befejezhette volna fohászát, a misztikus teknős (reiki  霊亀)  érkezett Fukuman megsegítésére, ami a szigetre transzportálta őt. Mindez annyira elkápráztatta Ukont, hogy végül feleségül adta

Valamikor i.sz. 1000 környékén, egy Sanuki no Sanmi (讃岐の三位) nevezetű fiatalember aggódni kezdett lelke üdve miatt. Biztosra szeretett volna menni, hogy következő újjászületése sikeres lesz, s megkezdte a szükséges előkészületeket.Első gondolat az volt, hogy elégeti magát . Testének ily mód való feláldozása megfelelő opciónak tűnt a derűs reinkarnációhoz, de aztán mégis revízió alá vonta elhatározását. Miként a halál pillanatának tudatállapota meghatározó volt a következő újjászületésre nézve, tökéletes koncentráció hiányában a siker nem lehetett garantált. Sanukinak jobb ötlete támadt: volt egy hely, ahol úgymond biztosabbra mehetett testének prezentálásával, nevezetesen a Potalaka hegye n (Fudoroku 補陀落, kínaiul Bǔtuóluò 补陀落).  Sanuki tudta, hogy a Potalaka valahol a Japántól délre eső szigeteken található, így a korabeli Tosa (土佐国) tartományból, a mai Kōchi prefektúrából hajóra szállt, s a megfelelő északi szeleket kihasználva csónakra szállt, s lassan eltűnt a horizonton. S