A 了 története
A mai kínaiban használt le 了 partikulát illetően két változata ismeretes. A le1 egy cselekmény egészének végbe mentét, mondatbeli állítás lezárását jelöli, míg a le2 a cselekvés teljességét/lezárását, új állapot beálltát, állapotváltozást fejez ki. 我吃了饭了 - az első le perfektív aspektusjelölő (perfective-aspect suffix), a mondatvégi le perfektum aspektusjelölő (perfect marker): az 'evés' cselekvése végbement, a szituáció megváltozott. 吃饭了 - az állapot megváltozott, de a cselekvés nem feltétlenül záródott le (lehet, hogy folytatja az evést, lehet, hogy befejezte) 吃了饭 - 'evett' a 吃了饭 mondatvégi le nélkül nem hangzik teljes állításnak. Aspektusjelölőként a le1 közvetlenül az ige után kell kerüljön, míg a le2 előfordulhat ige, főnév, vagy határozói elem után is mondatvégi pozícióban (vö. igei-mondatvégi le). le1 A 了 partikula használata feltehetően a 了 közép-kínai szóbeli használatára vezethető vissza, egészen addig nem volt el...