Doufukuai

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja ( 土用の丑の日 ) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik). Ez az ún. doyou no ushi -nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta. Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek.  A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyá

Azt eddig is tudtuk hogy Japánban bizony négy azaz 4 évszak biztosan van, ellenben Kínával, Koreával és Gaikokuval . A hagyományos japán kalendárium azonban - a kínait követően - különböző további mikro-évszakokat különböztet meg a természet változásával párhuzamban. 24 főbb időegység, a sekki (節気), risshuntól (立春) - utóbbiról ímhol a blog - ergo a tavasz nyitányától február környékén a daikanig (大寒), azaz a nagy hidegig január közepéig váltakozik.  A 24 sekki pediglen további mikro-szezonra osztható, ebből lesz 72 kō (候), melyik mindegyike kb. 5 napig tart. E mikro-szezonok neveit is egy az egyben Kínából vették át, ám ezek nem minden esetben passzoltak a helyi Japán klimatikus viszonyokkal, ezért 1685-ben Shibukawa Shunkai (渋川 春海, 1639 - 1715) csillagász újraértelmezte s Japán éghajlati viszonyaira adaptálta a kalendáriumot. Jelenlegi formájában egy igencsak költőies körüljárása a természet permanens megújulásának.  E blog írásának pillanatában a " hibernáló élőlénye