Doufukuai

今日の仕事はつらかった あとは焼酎をあおるだけ どうせどうせ山谷のドヤ住まい 他にやることありゃしねえ Kemény volt a mai gálya, csak egy kis nyakalás maradt hátra, Úgyis itt tengődöm San'yában, tenni való tán mi más van? Szabados fordításomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康),  a japán Bob Dylan tollából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül. Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha  San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződéstől délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesítmény, ami Edo lakói szerettek vol

Bizonyára sok olvasó számára ismerős figura lehet a maneki neko (招き猫) " az integő (üdvözlő) macska ", mely gyakran látható éttermek illetve boltok előtt elhelyezve. A maneki neko elsődleges funkciója a jószerencsét hozás, pontosabb a kuncsaft avagy vendég beinvitálása, ami egyben pénzt is jelent - a kinai forditás ezt egyértelműbben vissza adja: zhāocáimāo (招财猫) " vagyont hozó macska ". Számos legenda van a szerencsehozó macska eredetével kapcsolatban, az egyik legismeretebb pediglen a Goutokuji (豪徳寺) templomot tartja az ezzel kapcsolatos hiedelmek kiindulópontjának, ami tőlünk nincs túl messze, és a mai ragyogó tavaszi időben időben el is bringáztunk oda.  A templom környezete amúgy nagyon szép, bringa nélkül kicsit körülményes odajutni. Szóval az egyik legenda szerint, még az Edo-korban, egy nagybirtokos előkelő Hikone városából (ma Shiga tartományban található) elhaladt egy templom mellett Edóba tartó útja során. Ott aztán meglátott egy macskát, ami b

A Sarushima (猿島), vagyis Majomsziget Yokosukától (横須賀市) pár perc hajóútnyira található kis sziget, mely mára leginkább turistalátványosság, avagy a pecások kedvelt célpontja, az Edo-korban viszont stratégia jelentőségű erődként funkcionált a szárazföld védelmében. Az 1800-as évek elején ugyanis a Tokugawa sógunátus katonai erőditményt alakitott ki a szigeten, aminek a maradványai a mai napig láthatóak. Egészen a második világháborúig katonai használatban is volt a sziget, a sógunátus ágyúit később modern tüzérségi lövegekre cserélték. S jóllehet valós harcok nem történtek a szigeten vagy a sziget közvetlen közelében a háborúk alatt, csak 1996-ban nyitották meg a civil közösség előtt. Azóta pediglen erősen megváltozott az egykori barakkok és katakombák funkciója: az egyik leghosszabb megmaradt földalatti átjáró manapság példának okáért a " Szerelem alagútja " néven fut, és állitólag ezen végigsétálva elmélyül a párok egymás iránti elkötelezettsége. Lol.   A sziget