Doufukuai

Újabb szemelvény a KKP és Mao Zedong történetéből, amit érdemes lett volna kronológiai sorrendben közölnöm, hiszen úgy alkotna értelmes egységet, ám ezt már elszalasztottam. (Végtére is önmagukban is érthető momentumok...) Ergo a hosszú menetelést követően járunk, a nagy kormány os első jelentős sikerén túl, mikor is Mao Shaanxiban, azon belül 1936–1937 telén Yan’anban rendezte be bázisát az elkövetkező egy évtizedre. A küzdelem immáron az oroszok fennhatósága alatt álló területekhez való korridor megnyitásáért folyt, hogy a Kreml támogatása által a kínai komunisták hozzájuthassanak mindahhoz az ellátmányhoz, mely a Jiang Jieshi elleni harc további fo lytatásához szü kséges volt. Jiang szá ndéka az volt, hogy Mandzsúria korábbi hadurának, Zhang Xueliangnak a segítségével körbezárja a vörösöket. Ám Zhang, az „ Ifjú Marsall ” épp ellenkezőleg, az oroszokkal folytatott tárgyalásokat, s kész volt szövetségre lépni a kommunistákkal, és hadat üzenni a japánoknak, amennyiben a Kreml se

Folytatólagosan következik Mao Zedong és a Kínai Kommunista Párt története, a shaanxi-incidenst követően járunk, hol a japán invázió kapcsán láts zólag felfüggesztődött a KKP-GMD antagonisztikus összekülönbözése, elsősorban a közhangulat nyomására. Mint láthatjuk azonban, egyik fél sem gondolta ezt igazán komolyan, viszo nt a komcsik reme kül kihasználták a kvázi-fegyverszünet, a suo pl acito pszeudo-egységfront nyújtotta legitim kereteket: igencsak kiheverték a hosszú menetelés vérveszteségét... Az ultimátumot követően a japán haderő bevonult Pe kingbe és Tianjin - be, a nyomasztó technikai fölény ellenében fellépni k éptelen kínai csapato k kénytelenek vo ltak visszavonulni. Ezt követően a jap ánok Sanghajba tették át h adszínterüket, feltételezve, hog y ezzel k apitulációra kényszeríthetik Kínát. November 12.-én Sanghaj elesett, Decemberben 12.-én Nanking is, hol irtózatos mészárlást végzett a japán haderő. Noha a japánok által l erohant közép-kínai or szágrészen számos nyug

Jiang Jieshi hatalomra jutását remek taktikai érzékén kívül azoknak a politikai és gazdasági hatóerőknek köszönhette, melyek Kína sorsát ténylegesen befolyásolták. 1928 és 1931 között Jiang Kínája visszakapott bizonyos jogokat, melyekről a Qing-dinasztia alatt lemondani kényszerült: a szabad kikötőkben csökkentették a külföldi koncessziók számát, egyes vámokból, a sóadóból és postaszolgálatból származó bevételek visszaszálltak a nacionalista kormányra. A vagyonos polgári osztályok elégedettek voltak az újonnan kialakult rendszerrel, mely nagyszabású reformokba fogott. A nanjingi rezsim viszont oly korszakban jött létre, melyben a japán militarizmus fellendülőben volt. A Jiang Jieshi vezette Guomindang-rendszer hatalomra kerülését követő jelentős modernizációs törekvéseit, a stabil nemzeti rezsim létrehozására tett kísérletet azonban erősen korlátozta e japán militarizmus. A Guomindang kormány nanjingi évtizedére folyamatosan nyomást gyakorolt a japán agresszió. [1] Jiang egyrészr