Ugrás a fő tartalomra

Tōkyō vol.1


Kelet-Ázsia nagy fővárosai közül az északi, a déli, (egy ideig Xi’an 西都-ként) a nyugati után a keleti került terítékre, így második japán tripem ezúttal Tokyóba (東京) vezetett. A Spring Airlines (春秋航空) nagyszerű szolgáltatásait vettem igénybe, mely olyan szinten lowcost, hogy a fa padokon kívül a hajtóművek is fából vannak, a gépet ennek kapcsán leginkább a jóakarat repíti magasba, és bíztam benne, hogy nem az isteni szél (神風) hozza le. A gép egy jó óra késéssel indult, miután mindenki felszállt a gépre, három nyelven elmondták, hogy elkúrtuk, méltóztassanak várni. 

Vártunk. 

Egyetlen europoidnak látszó tárgy voltam a gépen, a stewiek jobbára kézjelekkel próbáltak kommunikációra sarkallni, ,mr., please- ilyenkor általában dafke nem szólok, csak fülig érő vigyorral replikázok, mire végül kénytelenek voltak hozzám szólni, hogy 必须要系安全带, na, így már világos kiscsillag. Aztán megérkeztünk Ibarakiba (茨城), de a Spring Airlinesnál ilyenkor még korai az öröm, hiszen ezzel a géppel kell vissza is mennünk majd egyszer, ergo megérkezésünket fél-sikerként könyveltem el. Ibarakiból eljutni a Tokyó stationig azt gondolhatnók szopóka, holott nem rosszabb, mint mondjuk Naritáról, ám lényegesen olcsóbb: 500 jenért visz el a busz, amennyiben regisztráltuk magunkat a következő oldalon.A busz tömve volt kínaiakkal, mint Tokyo egésze. Előttem egy kínai nagymama hozta két unokáját, mert már egy éve nem látták őket a japán fővárosban dolgozó szüleik. Ez egy nagyon megható történet is lehetett volna, ha az egyik poronty nem ordítja végig teljes hangerőn az egész kurva utat. Bús pityergő tekintetét hátra-hátra vetette jobb kilátások reményében, sajnos rendre az én morózus pofámba ütközött, amitől aztán nem lett jobb kedve. Kölcsönös ellenségeskedő pislantások közepette vettünk búcsút egymástól. 


Ahogy Tokyóhoz értünk, már egyből láttatni engedte magát a 634 méter magas Tokyo Skytree, majd végül elértünk a Tokyo Ekihez (東京駅). Felszedtem ingóságaimat, és az állomáshoz vettem utam, amikor rávettem pillantásom a vonat/metrótérképre, Shanghai lassan 16. elkészült metróvonala után csak mérsékelten fostam össze magam. Shanghai metróvonalai elképesztően logikusak, egy óra alatt alacsony intelligenciával is keresztül-kasul bármely irányba át lehet szelni a 23 milliós várost, ami az eruptív városfejlődés következménye, kvázi az egészet 20 év alatt építették ki. Tokyóba ellenben vélhetően a város folyamatos bővülésével nyitottak új vonalakat, mely egy így shodoku feladványnak tűnik első blikkre, ám a főbb látnivalókat illetően a Yamanote (山手線) vasútvonal illetve a Ginza metróvonal (銀座)igen nagy barátunkká válik, de bárhova el lehet érni tömegközlekedéssel.


Mindenesetre az információs pulthoz mentem, és miután elmondtam mesterségem címerét, megtudtam, hogy az Ueno állomásnál kell átszállnom, majd az Asakusa (浅草) állomásnál leszállnom. Amit végig külön díjaztam, hogy a japánok meg se próbálnak angolul beszélni az emberhez - ami alapvetően azért van, mert nem tudnak - de Kínában az a helyzet, hogy ha már 3 szót tud az illető, úgy feszít mint Balotelli a vb-n, és ennek tükrében erőlködik – hiába menne talán gördülékenyebben kínaiul a konverzáció, na sebaj. Szóval Japánban dicséretre méltóan japánoznak az emberek, legutóbb a turista legundorítóbb válfaját, a tökéletesen tudatlant képviseltem, most előreléptem a turista szintjére, annyi tudással felvérteztem magam, hogy ne írjak alá a szerveim szabad felhasználásáról szóló szerződést. Ez mondjuk a kínai miatt anno is ment volna, mindenesetre most kábé azon a szinten vagyok, amivel sikerül elhitetnem, hogy tudok japánul; aminek a japán részéről nagy boldogság és feltekert beszédtempó lesz az eredménye, részemről az érkező információ feldolgozottságának függvényében adekvát válasz, vagy pusztán bólintás, mosoly. Most megint vérszemet kaptam, hogy mire legközelebb megyek, már masszív  ペラペラ legyek és ne legyen több 珍糞漢糞.


Megérkeztem a Ginza vonal végállomására, kisvártatva megpillantottam a Sumida-folyót (隅田川), eszembe ötlött az évekkel ezelőtt olvasott Nagai Kafū Sumida című novellája. A Tokyo északkeleti részén lokalizálódó Asakusáról annyit érdemes tudni, hogy a XX. századig Tokyo legfőbb szórakozó negyede volt, ahol virágzott a vizibiznisz - mizu shōbai (水商売), a kabuki (歌舞伎) színháztól a vörös lámpás (遊郭) negyedekig (Yoshiwarát [吉原] 1958-ban zárták be, de elvileg most is működnek bordélyházak a területen] , de előbb az 1923-as Kanto földrengés (関東大震災), majd az 1945-ös bombázások igencsak leamortizálták. A század második felében a japán gazdaság rohamos növekedését (高度経済成長)követően Shinjuku (新宿), Shibuya (渋谷), Ikebukoro (池袋) vették át szerepét.


A Khaosan Tokyo Samurai nevű hostelben szállásoltam el magam – Tokyo olcsóbb szálláshelyei nem mellesleg pont Asakusában vannak – ami egy maximálisan korrekt hostel, otthonos dizájnnal, baráti árakkal – csak ajánlani tudom. Épphogy kipakoltam, mikor hívott szaktársam, 一直, hogy itt van a hostelnál, így el is hagytuk a Khaosant. Elmentünk a Skytreehez (東京スカイツリ), 630-méteres, mélynövésűnek aligha nevezhető objektum szép, kivált este. Ezt követően elkanyarodtunk a nem túl messze lévő Sensō-jihez (浅草寺), Tokyo egyik legősibb és legjelentősebb buddhista templomához, ami az est leple alatt pompás megvilágításban táncolt. Itt csatlakozott hozzánk Itchoku néhány haverja, akikkel egy izakayába (居酒屋) tévedtünk némi Asahi nevű sörkészítmény tesztelése végett, mely egyébiránt Kínában, legalábbis Shanghaiban szintúgy elterjedt fajta, ám csapolt () változatban már kevésbé. Elvoltunk isten tudja meddig, aztán visszaorientálódott mindenki a maga szállására. Rám is fért némi alvás, ugyanis másnap már egy össznépi céges Tanabata-partin találtam magam a Cerulean Towerban, Shibuyában. 

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy jól érezted magad :)

    Ez a 春秋航空 hogyé' adta a jegyet?
    A tókjói közlekedés nekem is a halálom, a JR még csak-csak, de a metrón esélyem sincs bennszülött vezető nélkül :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon atom volt, ahogy lehet, megyek vissza :)

      2000 rmb kb. 30-32,000 jen, asszem' Japánon belül is vannak járatai. Ha nem zuhanunk le, jó választás lehet! 笑

      Pár nap után nagyjából megszoktam, gps-el és 50 navigációs alkalmazással mindent könnyen megtaláltam :)

      Törlés
  2. Gyere is, minél hamarabb!
    Remélem legközelebb össze is tudunk futni valamelyik városban :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…