Doufukuai

A tōrō nagashi  (灯籠流し) " lampion folyam " az Obon (お盆) japán ünnepségsorozat része, pontosabban annak utolsó estéjének mintegy záró eseménye, melynek során chōchin (提灯), ergo lampionokkal navigálják vissza a kimenőt kapott szellemeket az alvilágba .  Asakusára vettük az irányt, hiszen a Sumida-folyón került megrendezésre a dolog, hivatalosan este 6:30-kor kezdődött a ceremónia, az érkezés is nagyjából erre ez időre esett esetünkben, csak éppen megelőzött bennünket kb. 120,000,000 másik ember, s abból mintegy 119,000,000 ugyancsak fotózni jött.  Égfa Szóval felgyülemlett a piros hídtól (leánykori nevén Azumabashi, 吾妻橋) lefelé kilométernyi hosszan az emberáradat, várván a szelíd hullámokon suhanó lampionhadat, mely azonban nem nagyon akarózott jönni. S majdan mint a nyúlbogyók el-elkezdtek potyogni, mire kamerák ezrei vad-kegyetlen hiénaként csaptak le.  Irizáló fényekkel kokettáló "Feleségem hídja' (egyes nézetek szerint az Edo-korban az eredetileg Kel

Shanghai után következzék pár üveggolyós kép a Japán fővárosból is: Rögtön egy kis csalással kezdve: Pudong reptér Tōkyō, Asakusa Asakusa, Sensōji Még mindig a Sensōji Tōkyō, Hama-Rikyu Gardens Hajóval a Sumida-folyón suhanva Shibuya Shibuya Még mindig Shibuya... Utolsó Shibuya Kapcsolódó bejegyzések: Egy golyóbisnyi Shanghai Kamakura Tōkyō

Kelet-Ázsia nagy fővárosai közül az északi , a déli , (egy ideig Xi’an 西都 -ként) a nyugati után a keleti került terítékre, így második japán tripem ezúttal Tokyóba ( 東京 ) vezetett. A Spring Airlines ( 春秋航空 ) nagyszerű szolgáltatásait vettem igénybe, mely olyan szinten lowcost, hogy a fa padokon kívül a hajtóművek is fából vannak, a gépet ennek kapcsán leginkább a jóakarat repíti magasba, és bíztam benne, hogy nem az isteni szél ( 神風 ) hozza le. A gép egy jó óra késéssel indult, miután mindenki felszállt a gépre, három nyelven elmondták, hogy elkúrtuk , méltóztassanak várni.  Vártunk.  Egyetlen europoidnak látszó tárgy voltam a gépen, a stewiek jobbára kézjelekkel próbáltak kommunikációra sarkallni, 啊 , mr., please 啊 - ilyenkor általában dafke nem szólok, csak fülig érő vigyorral replikázok, mire végül kénytelenek voltak hozzám szólni, hogy  必须要系安全带 , na, így már világos kiscsillag. Aztán megérkeztünk Ibarakiba ( 茨城 ), de a Spring Airlinesnál ilyenkor még korai az öröm