Ugrás a fő tartalomra

精选博文

土用の丑の日

Xi Jinping és a kínai reneszánsz?

Túl vagyunk már azokon az időkön, mikor a kínai politikai elit generációváltását nem kísérte figyelemmel a világ túlnyomó többsége – ahogy tette azt anno a most leköszönt Hu Jintao illetve Wen Jiabao beiktatásakor. Ma már lényegesen több információ érhető el a kínai politikai folyamatokról, mint valaha, Kínán belül és Kínán kívül egyaránt, s a következő évtized vezetőségcseréjére ezúttal az egész világ odafigyelt. 

Xi Jinping két héttel pártfőtitkárrá való beiktatását követően megtette a következő lépést a „valódi vezér” szerepének kinyilvánításaként második nagy jelentőségű nyilvános beszédével a Beijing Museum „Kína újjászületésének útja” kiállítás alkalmával. 

A Kínai Központi Televízió által országosan közvetített beszédben november 29-én Xi Jinping a nemzetet megszólítva az új pártvezetőség egyesítése alatt Kína új reneszánszának kitűzéséről beszélt. Magabiztos fellépése tovább eresítette pozitív politikai imázsát, emellett a tíz percig tartó beszédében Xi az elődeivel ellentétben kevesebb helyi akcentussal, közhellyel és fárasztó ideológiai megnyilvánulással rendelkezett. Xi a politikai pragmatizmusra, továbbá a párton belüli, megosztó ideológiai viták megelőzésére szólított. „Most vagyunk a lehető legközelebb a kínai nemzet újjászületéséhez, mint bármi máskor a történelemben(…) és biztos vagyok benne, hogy elérjük célunkat” – mondta az 59 éves Xi, oldalán felsorakozva a Központi Végrehajtó bizottság és Politikai Bizottság hat másik tagjával. 

Hu Jintao lemondott mind a pártban betöltött pozícióiéról, valamint a Katonai Bizottsági elnöki posztjáról is. Amennyiben elődeihez – Jiang Zemin, Deng Xiaoping – hasonlóan továbbra is megtartja a Katonai Bizottságban betöltött vezető szerepét az elkövetkező két évre, a hatalom-átadás csak felemás formában mehetett volna végbe. Ezáltal viszont adott a lehetőség Xi számára hatalmának viszonylag gyors konszolidációjára – s csak viszonylag, miként Hu Jintao és Wen Jiabao, illetve a „negyedik generációs vezetők” formális visszavonulására csak jövő év márciusára lehet számítani. 

További kedvező feltételt jelenthet az új kínai elnöknek a legerősebb döntéshozó szerv, vagyis a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának tagjainak létszáma kilencről hét főre való csökkenése egy esetleges koalíció kialakításában. Ekképpen a konszenzuson alapuló döntéshozásra is nagyobb mértékben fejtheti ki személyes befolyását, mely a „kínai reneszánszhoz” szükséges reformfolyamatok keresztülvitelében fontos tényező lehet, ám aggasztó jelként a leginkább reformpártinak tekintett politikusok, Wang Yang és Li Yuanchao nem kerültek be az Állandó Bizottságába. 

A rendszert rengető reformok megvalósítása pedig nem lesz egyszerű feladat: a politikai folyamatok átláthatóvá tétele segíthetne elsősorban a szélesebb tömegek bizalmának újbóli elnyerésében, ezzel szemben a kínai politika egyelőre nem mutat arra utaló jeleket, hogy készen állna egy széleskörű átvilágításra, avagy egy nagyszabású korrupció-ellenes kampányra. A további fontosabb problémák egyike a hukuo, vagyis a családregisztrációs rendszer, aminek következtében a közel 200 milliós vidéki migráns munkaerő nem juthat a városi lakosokat megillető állampolgári jogokhoz: e társadalmi réteg felkarolására eleddig nem volt kísérlet, az elődei politikájával szakítani kívánó Xi számára viszont fontos lehet a kérdés orvoslása. Az „egy gyerek politika” családtervező politika reformja még kevesebb pártbéli ellenállásba ütközhet, ugyanakkor teljesen szembefordulna a Deng Xiaoping nevéhez fűződő politikával. 

A gazdasági reformokat illetően Xi már sokkal kisebb mozgástérrel rendelkezik: szakemberek széles körben osztják a nézetet, hogy Kína beruházásoktól függő gazdaságát a belső fogyasztás, illetőleg a kínai szolgáltatóipar felélénkítésére irányuló szerkezetváltoztatásával lenne képes a hosszú távú növekedés fenntartására. A szeptemberi gazdasági mutatók a kiegyensúlyozásra törekvő folyamat első bíztató jeleit igazolták (a harmadik negyedévben a fogyasztás nagyobb mértékben járult hozzá a GDP növekedéséhez (55%) mint a beruházások (50.5%), ugyanakkor még hosszú munka vár az elkövetkező évek kínai közgazdászaira. 

A kiegyensúlyozásra való törekvés szükségessége nem pusztán a növekedés egyenletességéhez járul hozzá, de a teljes gazdasági struktúra reformját idézi elő. E reformok irányítói a gazdasági tőke eloszlatási szerkezetében is változtatásokat hajtanának végre, melyben az állami vállalkozások ellenében nagyobb szerepet juttatnának a kínai fogyasztóknak valamint a kis-, és középvállalkozásoknak. Kérdés, Xi Jinping mint az „új kormányos” képes lesz-e politikai tőkéjével ellensúlyozni az állami vállatok, a helyi kormányzatok, központi bürokrácia, valamint az elit családok érdekeit, s keresztülvinni Kína valódi reneszánszához szükséges társadalmi és gazdasági reformokat.

Megjegyzések

  1. Én azon csodálkoztam, hogy az egy-egy tartományban megtermelt árukat nem lehet másutt kapni. Hiába tetszett meg valami Pekingben, de mivel nem akartam végig cipelni fél Kínán, gondoltam majd vásárolok ajándékokat ShangHaiben- ott már nem kaptam meg, de még az élelmiszerek sem ugyan azok ( a kedvenc gyümölcslevemet csak Pekingben lehet kapni)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…