Doufukuai

Újabb szemelvény a KKP és Mao Zedong történetéből, amit érdemes lett volna kronológiai sorrendben közölnöm, hiszen úgy alkotna értelmes egységet, ám ezt már elszalasztottam. (Végtére is önmagukban is érthető momentumok...) Ergo a hosszú menetelést követően járunk, a nagy kormány os első jelentős sikerén túl, mikor is Mao Shaanxiban, azon belül 1936–1937 telén Yan’anban rendezte be bázisát az elkövetkező egy évtizedre. A küzdelem immáron az oroszok fennhatósága alatt álló területekhez való korridor megnyitásáért folyt, hogy a Kreml támogatása által a kínai komunisták hozzájuthassanak mindahhoz az ellátmányhoz, mely a Jiang Jieshi elleni harc további fo lytatásához szü kséges volt. Jiang szá ndéka az volt, hogy Mandzsúria korábbi hadurának, Zhang Xueliangnak a segítségével körbezárja a vörösöket. Ám Zhang, az „ Ifjú Marsall ” épp ellenkezőleg, az oroszokkal folytatott tárgyalásokat, s kész volt szövetségre lépni a kommunistákkal, és hadat üzenni a japánoknak, amennyiben a Kreml se

Egy néhai bölcsészbuliról emlékszem a Gutenberg Halottra , akinek nevével azonosítjuk az előző posztban, Luther és a reformáció során láthatóan kardinális jelentőségű nyomdatechnikai eljárások feltalálását és alkalmazását. Mármint Johann Gutenberggel persze, aki tényleg halott, viszont még meg sem született, mikor Kínában , őt megelőzőleg közel fél évezreddel már a szövegek ipari sokszorosításán törték a fejüket, nem is eredménytelenül. Azt eddig is tudtuk, hogy a papír megalkotásával Kína közvetett módon taszigálta előre az európai tipográfiát, annak materiális fundamentumának megteremtésével. Kínában, társadalmi sajátosságaiból adódóan művelt emberek országában, a tanulásnak -melyet az élet forrásaként tisztelnek - gigantikus irodalma van. A legrégebbi írásos emlékek az ún. jóslócsontokhoz - 甲骨文 jiăgŭwén - kapcsolhatók, melyek felfedezése egy érdekes sztorit takarnak: egy bizonyos Wang Yirong tudós mandarin még a múltszázad fordulóján járt Pekingben, és egy patikában járva azo

1946. március 5-én hangzott el Winston Churcill fultoni beszéde, ebben szerepelt a „vasfüggöny” politikai metaforája, amely az USA és a Szovjetunió közötti feszültség növekedésére utalt. Amint a szovjetek megkezdték visszavonulásukat Mandzsúriából, a területeket a K KP -nak adták át. Jiang Jieshi (Csang Kaj-shek) figyelmeztette az Egyesült Államoka t, hogy amennyiben nem a Guomindang hadereje állítja helyre Kína egységét, Északkelet-Kína a KKP fennhatósága alatt marad. 1946. június 26-án amerikai támogatással a Guomindang hadsereg megindította offenzíváját. A már Jiangxiban, majd a ja pánok ellen alkalmazott meghátrálási taktikával élve a Vörös Hadsereg – melyet ekkorra Népi Felszabadító Hadsereggé ke reszteltek át – visszavonult. Man dzsúriában, ahol Jiang erőinek számottevő ré sze felvonult, több támaszukat elvesztették, a nagyobb városok közül csupán Harbinban tartottak ki, amely a legközelebb feküdt az orosz határhoz. A nemzeti hadsereg átvette az irányítást Shanxi, Hebei, Sha

India bámulatosan gazdag rege- illetve mondavilággal rendelkezik. Bár megformálódása így közel harmadfél ezer évre nyúlik vissza, ez a mondaanyag mégsem tekinthető pusztán az ókori India kulturális hagyatékána k. Ú jind nyelvekre lefordítva ma is ismertek és köz kedveltek Indiában ezek a mondák, elbeszélések, és alakjaik ma is ihletik az ind képzőművészetet, szín és táncm űvés zetet egyaránt. [1] [2] Ezeknek nyelvéből fejlődtek a mai újind nyelvek, mint a hindi, bengáli stb. Ebben az időben India különböző nyelveket beszélő ősi népei közül a dravidák (tamilok) már az egyiptomihoz, i lletve a mezopo ámiaihoz hasonlatos, igen fejlett civilizációt hoztak létre az Indus-folyó völgyébe n (az ún. Indu s-kultúra). Korábbi életformájukat feladt ák, félnomád állattartókból letelepedtek. Patriarchális törzsszövetségeik alkotta társadalmi szerkezetük megbomlott, és egy meglévő struktúrába integrálódtak. [3] Kultúrájuk asszimilálódott, ekképpen természetesen a bevándorló óind törzsek India r