Doufukuai

Tōkyō nem szarral gurigázik, ha karácsonyi kivilágitásról van szó. A komplett városrészeket behálózó fényterror minden Decemberben lesújt és a Szíriuszról is láthatóvá teszi a megapoliszt.  Ami végső soron nem megvetendő látvány, sőt, megtekintést érdemlő. Minden évben végigsétálunk valamelyiken, tegnap az Omotesandōn (表参道) lévő mutatványt vettük szemügyre. A Omotesandō és a Jingumae (神宮前) között húzódó gyertyánszil (欅, keyaki ) fasort mintegy 900,000 aranyló ledlámpával turbózzák fel, ergo valaságos karácsonyi bokeh-bányává avanzsálódik a sugárút. Fénysugárút: A bokeh fa termése a bokeh-bogyó December 25-ig látogatható. Ha erre jársz éppen, látogasd.  Kapcsolódó bejegyzések: Yokohama karácsonyi vásár - forralt bor s virsli az Akarengánál Paulaner karácsonyi vásár  - Shanghai Xintiandi karácsonyi vásár  - Szintén Shanghai Galaktikus piac - a mindennapi Star Wars Shanghaiban Karácsonyi kínai szószedet  - töltött káposzta kinaiul?

Tōkyō környéki túrák következő, mintegy közhelyes epizódja Hakone. Hakonéba tőlünk eljutni elméletileg nem lenne különösebb kihivás, ámbár a kanagawai Odakyu- vasútvonal éppúgy a kifürkészhetetlen természet karmai között nyomorog, mint a Magyar Államvasutak Zrt. Szombat reggel szokatlanul korán sikerült zigótaállapotból embert faragni magunkból, s már kilenc óra tájékán Odawarában voltunk honnét pusztán egy zhenjiangi fogatlan vámpir köpésének hatótávolságában lokalizálódik Hakone (箱根) városa (6 km). De az kegyetlen természeti erők rettentő faágat basztak az Odawarából Hakonéba induló vasútvágányra, ami totálisan megbénitotta a közlekedést órákon keresztül.  Marhára nem illik az az Ashinoko (芦ノ湖) tóra ez az álkalózhajó... Sebaj, fogjunk taxit - gondultuk, hisz nincs olyan messze Hakone. Ez alapvetően jó ötlet volt, csakhogy előttünk éppen 126,999,000 embernek is eszébe jutott , ergo már a taxiba sorban állók enumerációját nézve feladtuk az egészét. Menjünk gyalog? Fen

Az ellen szemében csak mint Oni no Hanzō (鬼の半蔵), a Démon" Hanzō néven is ismert Hattori Hanzō (1542 -1596, 服部 半蔵 aka Hattori Masashige 服部 正成) a japán történelem véráztatta Hakozó fejedelemsége korszakának (戦国時代) hírhedt harcosa volt. Hogy történetét kontextusba helyezzük, érdemes egy pillantást vetni magára a korszakra.  Sengoku jidai - a japán trónok harca  A japán Hadakozó fejedelemségek korának (nem összekeverendő az azonos nevű ókori kinai érával) afféle intézményesült káoszában teljesen megszűnt a központi irányítás, s a feldarabolódott ország fejedelemségei 136 éven keresztül gyilkolták egymást. Az évszázadot átölelő harcok fináléjában három hadúr maradt talpon a japán trónok harcában, mégpedig Oda Nobunaga (織田信長), Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉), and Tokugawa Ieyasu (徳川 家康), ki utóbbi végül egyesíteni fogja Japánt. Ennek a Tokugawának a szolgálatában állt pedig többek között jelen bejegyzésben tárgyalt Hattori Hanzō (őt megelőzőleg már apja is). (Egyébiránt a nevé

Itt az ősz, irány a hegy ! Ezúttal pedig nem más, mint a Nagy Hegy (大山), ergo az Ōyama . Ami azért a valóságban nem olyan vészesen nagy, a kanagawai csimborasszót 1252 méteren kell keresni.  Kőoroszlán az Afuri-szentély bejáratánál Ragyogó reggeli napsütésben megérkeztünk Iseharához (伊勢原), ahonnan újabb 30 perces út a felvonóig (大山ケーブルカー), azaz a túra kiindulópontjához. A felvonó végállomásától a csúcson található szentélyig kb. másfél órát vesz igénybe a túra az útmutatók alapján, nekünk kicsivel kevesebb, olyan 80 perc alatt sikerült.  Fölszállott a páva vármegye-házra, én meg drónnal az Afuri-szentély fölé Ami optimális körülmények közepette még lehett volna jobb, optimális körülmények alatt értem a minusz 127, 000,000 ember hiányát, akik szintén a mai napot szánták arra, hogy tegyenek egy vizitet a szent hegyen.  Hiszen Ōyamát már régtől fogva vallásos buzgalom és tisztelet övezi. Már a Hōreki-érától (宝暦, 1751-1764) kezdve aszketikus zarándoklatok indulta