Doufukuai

A Tōshō-gū után a következő érdemleges célpont a Kanmangafuchi zúgójának (憾満ヶ淵) felfedezése volt, amiről Tokyo Reloaded posztjában olvastam és elhatároztam, hogy ezt mindenképp meg kell nézni, ha erre járunk. " Valahol arra...abban az irányban jobbra-jobbra-jobbra majd balra, aztán ha odaértek kérdezzetek még meg valakit " - adta az útbaigazítást egy japán bácsi  Térképen beikszeltük, meg persze útmutatást is kértünk hozzá, de mindenki csak egy nagyjából tudta, hogy arra van, de egészen addig mentünk arra Kayokoval, míg rá nem leltünk egy kis ösvényre majd útra, mely a zúgó Daiya-folyó mellett egészen elvezetett a Narabi Jizō  (並び地蔵) ergo "felsorakozott Jizō" szoboregyütteséhez.   A Jizōk nagy népszerűségnek örvendő védőszentek a szigetországban, főképp utak mentén vagy temetőkben fordulnak elő, a hagyomány szerint az utazók, illetve a mizuko (水子) "vízi gyermek" védőszentje, akikhez meglehetősen szomorú képzetek társulnak; a kifejezé

A reggeli Égfa és a Kakiobjektum Valahol ott fejeztem be a legutóbbi beszámolót, hogy másnap Nikkō (日光) felé vettünk utunk. Úgy tartja a mondás, hogy "日光見ずして結構と言うなかれ" - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót ", magyar fordításban ez a ne mondd hogy király, míg nem láttad a Tiszát szintű intelem volna, ha lenne, de nincs . Szóval kora reggel szedtük sátorfánkat, szerencsére pont Asakusából indult a vonat Nikkōba. Nem shinkansen-nel mentünk, mert időben csak fél óra eltérés volt a sima gyorsvonat (快速) és a szuper-expressz között, árban viszont utóbbi közel duplája volt.  Az út során úgy éreztem Miyazaki valamelyik meséjébe csöppentem a tájat nézve, megérkezve pedig könnyedén magával ragadott Napsugár városkájának légköre, hol könnyebb a NEM világörökségi hagyatékokat kiszortírozni a világörökségi hagyatékoknál, mert kb. az egész hely minden porcikája világörökségi hagyaték. Japánban mondjuk már a kaja is az, remélem azért a 変態 koncepciója nem fog felkerü

Tōkyō-i utam során egy barátunk tippjére hallgatva ellátogattunk az Eco Edo Nihonbashi Art Aquarium nevű időszaki kiállításra, amit feltétlenül ajánlanék mindazoknak, kik szeptember 23-áig a japán fővárosban tartózkodnak. A Hidetomo Kimura névre hallgató, akvárium designer művész egészesen futurisztikus köntösben tárja elénk az elmúlt félezer év japán képzőművészete számára oly fontos „kingyo” 金魚, azaz az aranyhal hagyományos témáját. A lehető legkülönlegesebb, szabálytalan sokszög akváriumokban, elbűvölő fényjátékban táncoló aranyhalak ezrei látogatók ezreit csalogatják, így több mint egy óra sorban állásba került, mire mi is bejutottunk. A kiállítás nappal is látogatható bár, érdemes este hét után menni, és egy koktéllal karöltve csodálni az irizáló aranyhal armadát, nem mellesleg hétvégenként zenei fellépőkkel fűtik tovább a kiállítás ás hangulatát. Na de beszéljenek helyettem inkább a képek és videó:  És végül a videó: Cím: Nihonba