Doufukuai

Bizonyára sok olvasó számára ismerős figura lehet a maneki neko (招き猫) " az integő (üdvözlő) macska ", mely gyakran látható éttermek illetve boltok előtt elhelyezve. A maneki neko elsődleges funkciója a jószerencsét hozás, pontosabb a kuncsaft avagy vendég beinvitálása, ami egyben pénzt is jelent - a kinai forditás ezt egyértelműbben vissza adja: zhāocáimāo (招财猫) " vagyont hozó macska ". Számos legenda van a szerencsehozó macska eredetével kapcsolatban, az egyik legismeretebb pediglen a Goutokuji (豪徳寺) templomot tartja az ezzel kapcsolatos hiedelmek kiindulópontjának, ami tőlünk nincs túl messze, és a mai ragyogó tavaszi időben időben el is bringáztunk oda.  A templom környezete amúgy nagyon szép, bringa nélkül kicsit körülményes odajutni. Szóval az egyik legenda szerint, még az Edo-korban, egy nagybirtokos előkelő Hikone városából (ma Shiga tartományban található) elhaladt egy templom mellett Edóba tartó útja során. Ott aztán meglátott egy macskát, ami b...

A Sarushima (猿島), vagyis Majomsziget Yokosukától (横須賀市) pár perc hajóútnyira található kis sziget, mely mára leginkább turistalátványosság, avagy a pecások kedvelt célpontja, az Edo-korban viszont stratégia jelentőségű erődként funkcionált a szárazföld védelmében. Az 1800-as évek elején ugyanis a Tokugawa sógunátus katonai erőditményt alakitott ki a szigeten, aminek a maradványai a mai napig láthatóak. Egészen a második világháborúig katonai használatban is volt a sziget, a sógunátus ágyúit később modern tüzérségi lövegekre cserélték. S jóllehet valós harcok nem történtek a szigeten vagy a sziget közvetlen közelében a háborúk alatt, csak 1996-ban nyitották meg a civil közösség előtt. Azóta pediglen erősen megváltozott az egykori barakkok és katakombák funkciója: az egyik leghosszabb megmaradt földalatti átjáró manapság példának okáért a " Szerelem alagútja " néven fut, és állitólag ezen végigsétálva elmélyül a párok egymás iránti elkötelezettsége. Lol.   A sziget...

A japán kocsmológia  áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt , amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból , és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Tachiguizushi (立ち食い寿司) - álló étkezős sushizó Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén ...