Doufukuai

Két hete kb. láttam valamit plakátot hogy Nikkōban micsoda kouyou (紅葉) pornó van, ilyképp újfent Napsugár városkájába tettünk egy kitérőt. Komoly dolog ám ez Japánban, imhol egy kouyou térkép csak Nikko városára vonatkozólag, hogy melyik területeken tekinthető még meg s már nem az irizáló őszi abszcisszió. Ami kapásból pozitivum volt, hogy az állomás, valamint a fő attrakciónak számito Sinkyo és Toshogu körül még őszi levél level 999 -en pörög az ősz. Ami szép: Nem is mi lettünk volna, ha az első napunkon nem szakad az eső. De mi voltunk és szakadt. Egyik kezemben esernyő, a másik kezemben gópró, a másik két kezemben a kamerám lett volna egy alkalomhoz adekvát négykezű világban, a hideg valóságban azonban pusztán két kézzel kellett beérnem, ami temérdek sok bénázáshoz vezetett, remélem az alábbi kép esőcseppjei kellően drámaiak ahhoz, hogy érzékeltessék e szituáció kihivását: Toshoguba nem mentünk be mert már egyszer voltunk. Na nem ez volt a legfőbb ellenvetés elle...

Az eddigi  Tōkyō sötét múltja epizódokban tárgyalt helyek esetében leginkább a fantáziánkra támaszkodhattunk, hogy a sok évszádokkal ezelőtti véres eseményeket elképzelhessük, lévén általában egy Edo-kori karónál vagy egy csempébe rejtett pöttyön kivül más nemigen utal arra, hogy itt valami különös dolog történhetett.  Egészen más a helyzet a jelen bejegyzésben tárgyalt Hitachi repülőgépgyár áramátalakitó állomásával (旧日立飛行機㈱立川工場変電所跡), melynél a turbulens múlt lenyomatai talán a legjobban szemrevételezhetőek az egész város szerte: Mit is kell ezen a rozoga állapotban lévő épületen nézni? Éppen, hogy a falba ütött lyukakat, amiket amerikai vadászrepülők lövegei  szórtak meg a második világháború végén: A képen látható épület az 1938-ban épült Tokyo Elektromos művek nevű haditechnikai ellátógyár áramellátó állomásaként (mely a rákövetkező évben átváltoztatta nevét Hitachi repülőgépgyárra) épült, s összesen három alkalommal támadott meg az amerikai légierő...

Zsivány volt a mai idő. Szépen indult kokettáló napsugarakkal s arra ösztönzött minket, hogy piknikezni menjünk a Showa emlékparkba (国営昭和記念公園) Tachikwába, ami egy masszív nemzeti park. Vonatra pattantunk és alig egy órán belül oda is értünk, az idő pedig megmakacsolta magát és olyan szép langyos szürkévé vált, hogy nem győztem HDR-ezni az alábbi képeket, hogy valami színt találjak benne: Ettől függetlenül szép időben még jobb buli lehet, és az őszi falevelek (紅葉) vizuális giga-orgazmusát is átélhetjük itt, de azt mondta  az Internet hogy csak November elején, ezért nem is hoztam csak egy góprót, ám be kellett látnom nem kellett volna hinnem azt Internetnek. Az igaz, hogy pár hét múlva lesz a koyou csimborasszója, azért szívesen lőttem volna vagy 123125 képet amennyiben nálam a gépem meg a lencsém meg a babom (ez tök béna szóvicc volt, mi több még vicc sem de most már mindegy), szóval ímhol a hirós képek: Van itt egy tó, lehet csónakázni. Utoljára asszem' még Nanjingb...

Tōkyō környéki túrák  második felvonás, ezúttal pedig az Odake-hegy (大岳山) került meghódításra, ahonnan jó időben tök jó lenne a kilátás, nekünk közepesen-szar volt, de az elmúlt hetek folyamatos esőzései után már annak is örültünk, ha legalább egy kicsit kimozdulhatunk. Szóval az egész azzal kezdődik, hogy elvonatozunk Tachikawába, onnan pedig az  Ōme- vonalra pattantunk, és Mitake megállónál leszállunk. Itt újfent fel a buszra, ami elvisz a Mitake-felvonóhoz. A Mitake felvonó (御岳登山ケーブル) pediglen felvon a Mitake-hegyre, ímhol e hyperlapse tanúbizonyságul. A kisfiút szívesen deportáltam volna a kép közepéről, én akartam odamenni, de megelőzött, bassza meg: Mitake Cablecar from Tamás Dóczi on Vimeo . A felvonó a Mitake-hegyre kb. 800 méter magasba visz fel, innen kezdődik a kb. 10 km-s túra, ami több mint 400 méter emelkedőt foglal magába.  Itten lakik Dzsáko-shu Birubó-san a Megyéből Az Oshi nevű （御師） hegyi faluban amúgy számos ryokan/panz...