Doufukuai

Második nap reggelén a Higashiyama ( 東山) , - "keleti hegy" gyalogtúrára indultunk, elsősorban a Kiyomizu-dera (清水寺), valamint a környéken található kolostorok felkeresése végett. Kiváltottuk kétnapos buszjegyünket , majd a G ō jo-zaka ( 五条坂) buszmegállótól kezdtük a túrát Sannenzaka ( 三年坂), valamint a Ninenzaka ( 二年坂) elbűvölő sétálóutc áin keresztül, melyek szuveníres-boltokkal, öreg faházakkal, kézművesműhelyekkel, és éttermekkel egyetemben elvezettek egészen a Kiyomizu-hoz. A Kiyomizu az ősi Kyōto-t felfedezni kívánók egyik igen fontos állomása, mely persze a világörökségi hagyaték része is egyúttal. A templom története egészen a Heian -korban ( 平安時代) nyúlik vissza, mi több a 798. évbe - noha jelenlegi épületeit 1633-ban hozták létre Tokugawa Iemitsu (徳川 家光) sógun utasítására -, s egyetlen szeget sem használtak fel a faépület összeeszkábálásakor - ami nem kis teljesítmény, (akárcsak a Běi​jīng-i Tiān ​ tá n boltozata, vagy a Sān ​ jiāng -i Chéng yáng qiáo szögt...

Első japán tripem Kansai ( 関西) tartományába vezetett, mely voltaképpen a japán kultúra szíve. Sehol az országban nem lelni annyi történelmi csemegét, mint e konkrét régióban. Kyōto ( 京都) , Nara ( 奈良) , valamint Ōsaka ( 大阪) lett úti célul kitűzve. Ōsakába érkezvén a Kansai Airport-on ütköztem egy hét után újra barátnőmmel, majd Kyōto felé vettük az irányt. Furcsa volt, hogy az olykor huszonhat órás vonatútjaimmal szemben két óra alatt átrepültem egy egészen más világba. Japánban elfogott egyfajta tisztaságérzet. Lehet a csapból inni?! Na ne...Mik azok a fehér képződmények az égen? A szokatlanul kék égen... Felhők? Kék ég és fehér felhők? Pár olyan apróság, amiről Kínában elfelejtkeztem. Hol vannak már azok a bíborvörös Nán ​ jīn g -i éjszakák, sem tudom már! Melyek irizáló voltuk ellenére valahogy mégis kifordítják a természet kereteit. Itt Japánban viszont rendes felhők vannak, 我的老天! Egy óra, másfél alatt viszont meg is érkeztünk Kyōto-ba. Még Běi​jīng -ből hoztam pár Y...

Běi​jīng​rén (北京人) A Běi​jīng -iek, időnkét csak jīng​ yóu zi (京 油 子) - " zsíros/olajos fővárosiak ", vagy hú ​ tòng chuàn zi (胡同串子), kvázi " hú ​ tòng -patkányoknak " nevezett (az öreg Běi​jīng meghatározó városképéből) fővárosiak lustaságukról, mindent jobban tudó attitűdjükről, és sokszor a semmiről szóló, nagyfokú veszekedési hajlandóságukról híresek. No meg saját városi nyelvjárásukról, az ér huà (儿话)-ról. Shàng ​ hǎi rén (上海人) Minden országnak megvannak a saját maga rivalizáló nagyvárosai, Kínában ezek ugyebár Běi​jīng és Shàng hǎi ​ . És igen, nagyon utálják egymást. A helyiek csak Hù shàng -nak (沪上) titulálják magukat, Hù (沪) Shàng ​ hǎi rövidítése, ergo ezalatt hozzávetőlegesen " a városnál/városban lévők "jelentése értendő. S mindenki mást, ki nem Shàng ​ hǎi-i, azt xiāng ​ xià de-nek (乡下的), vagyis falusinak tartanak. Közkeletű nézetek szerint e sajátos metropolisbeli férfiak kissé effemináltak, a nők pedig kifogástalanul elegáns, kö...

Adalék az előbbi shànghǎi ​ huà-s bejegyzéshez , kivált a kiejtéshez adhatnak segítséget: A számok példáján: további elmélyüléshez ajánlanám Glossika youtube-oldalát bónusz: egy kis shànghǎi ​ huà -s rap !

Shàng​hǎi-mániám odáig fajul, hogy muszáj egy kis shànghǎi ​ huà -s, avagy shàng ​ hǎi ​ -iul zǔng hay ǎy woo-s (上海话/olykor hù yǔ - 沪 语, a város abbreviációjából) glosszáriumot felpakolnom jelen hasábokra, mely az idő előrehaladtával további kínai dialektusokkal is bővülni fog. Minthogy arról már többször is szó esett, Shàng​hǎi -ban minden napról-napra fejlődik, így nyelvjárásuk is; s nem is meglepő ez egy olyan városban, melyet vendégmunkások, mérnökök, kozmopoliták, vagy pusztán szerencsét próbálók tarkítanak. A shànghǎi ​ huà a wú yǔ (吴语) legfontosabb dialektusa 14 millió beszélővel, igen hasonló Níng ​ bō , Sū ​ zhōu , valamint Kūn ​ shān nyelvjárásaival. Mindazonáltal a shàn ghǎi ​ huà éppolyan, mint a város maga, kvázi pökhendi, hetyke, szórakozott: egyéb wú dialektusokkal, avagy standard a mandarinnal - pǔ ​ tōng ​ huà -val nem kölcsönösen érthető. Ugyanakkor természetesen a mai mandarin számos elemével operál, és egyfajta generációs szakadékot képez, mintegy ...

Shàng​hǎi immáron sokadszorra. Szeretem ezt a várost. Mely ugyan korántsem egy autentikus kínai város, sokkal inkább a Föld nációinak létteret adó világakol, mely első blikkre talán visszataszítónak hathat, valójában pedig minden képzeletet felülmúl. Nehezen hagytam ott Nán ​ jīn g -ot, de mindig nagy izgalommal utazok Shàng​hǎi-ba, miként a felfedezésre váró zegek-zugok, korzók, negyedek száma nem ismer limitet. Eltölthetsz két napot, két hetet, két évet, húsz évet Shàng​hǎi-ban, de sohasem fogod megismerni teljes igazában. Talán pont ebben rejlik e rátarti s kissé groteszk urbanisztikai gargantua minden mocskos bája. Shàng​hǎi kámforos vákuuma magába szippant minden lelket, majd egészen más formában köpi ki, minthogy elragadta. " Kelet szajhája ", véleményemben ez a legrávalóbb titulus: valami félhomályon átívelő neonhídon elegánsan lépkedő, füstködös egzotikum leple alól kivillanó vonzó női lábak, afféle letűnt korok kéjvonaglásának futurisztikus újraértelmezése...

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető: történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a hal...

Nem bizony. Amit egy körben el lehet vinni, azt - minthogy az illusztrációk is szemléltetik - elvisszük. Kézen, lábon, biciklin, és a közkedvelt háromkerekű biciklin ( 三 轮 车 ). Olykor meglepő, olykor mókás, olykor szomorú, mégis annyira kínai. Északon, délen, bárhol feltalálják magukat. És az Égi császár felfér még? Fel hát! Téglákat bicajon? Miért ne? Ez a szomorúbb oldal... Ez pedig a mókásabb... Vállról indítható drogéria. Toljuk ki a konyhát, ha gurul! Vas-gyűjtünk. Nem a népi kohókba, csak úgy. Így hozták a vizet a koleszba. No meg a kis motoron. Aquamobil 2.0. Hasonszőrű társa az alábbi bejegyzésben (az egyetem közelében). Helykihasználási esettanulmány. Mi ez, ha nem a logisztika újraértelmezése?

S ugyan a Nagy Falat nem lehet látni az űrből , Shàng​hǎi-t bárhonnan lehet látni, s e város emberlelkek millióinak makrokozmosza, tulajdonképpen Kína sajátos univerzuma, mondhatni az űr maga. Kína egyértelműen legvibrálóbb gigapolisza, a voltaképpeni igazi Kína - csakhogy ez az "igazi Kína" kép minden bizonnyal kissé másképp él fejünkben. Látszólag évezredek alatt épült, de Shàng​hǎi mintha tegnap született volna, afféle elsőbálozó álcájú végzetasszony. Itt nincsenek grandiózus történelmi csemegék , királysírok , ősi templomok , miegymás, az ide érkezőknek a jövő nyit kaput: "az eget érintő nagy épületek" - mó ​ tiān ​ dà ​ lóu-k (摩 天 大 楼) rántják a földre a felhőket, a suo placito emelik a várost a felhők közé, versenyt futva az esztendőkkel. Shàng​hǎi csillaga ég, villog, nem pusztán világlik. A cselekvés városa, nem az ideáké. A Shàng​hǎi-iak gyakorta csevegnek semmiségekről, de amiről a valódi tárgyalások folynak, az a pénz . A modern Kínát mozgató...