Doufukuai

Érdekes népek ezek a mongolok. Ha valakik a múltból táplálkoznak, akkor ők egyenesen zabálják múltjukat. Van is mit - tegyük hozzá, Temüzsdin azért nem egy hétköznapi forma volt, még a történelemben sem, nemhogy Mongóliában. Miről is van szó? Elsőként is a képről, balra. Belső-ázsiás előadásaim alatt hallottam már erről a szoborról, most pedig valahogy ráakadtam, és bevillant az emlék. Ez egy 40 méter magas, kilométerekről látható, ezüstlő Dzsingisz Kán szobor, melynek a ló farkában lévő lifttel lehet felmenni a belsejébe. Ez, mármint a nemzeti büszkeség eme nagyszabású reprezentatív megnyilvánulása nem jelent újdonságot mondjuk a jószomszéd Kína esetében, kik most szakdogatémám illusztris elvtársát, a nagy kormányost : 毛泽东 - ot, (vagy Mao Zedong -ot, ahogy tetszik) hozzák újra színre - vadi új frizkóval - szintúgy egy 30 méteres szobor formájában. Na de Kínának 4401 milliárd dolcsi a GDP-je, Mongóliának meg úgy 5 milliárd dollár, igaz, ebből azért még futhatja bőven ilyetén inve...

Azt gondolhatnók kutyából nem lesz szalonna. Tévedés. Kutyából manapság az lesz, amit az ember perverz alkotóvágya megkíván. A Xinhua hírügynökségen ugyanis jobbnál jobb dolgokat talál az ember, példának okáért hogyan lehet uszkárból bölényt, a suo placito pávát varázsolni. A recept egyszerű: kell hozzá egy uszkár, egy fényképezőgép, valamint egy Ren Netherland névre hallgató seggtitán amerikai fotós, no meg némi festék, olló és már készen is vagyunk. Most már pusztán egy dolgot lenne érdemes tudni: az ember legjobb barátja is az embert tartja legjobb barátjának? A képeket elnézve mindenki döntse el maga... Ha kell szalonna, ha kell póniló, rendelés kérdése az egész. Művészet ez?

Jelky András, a bajai szabómester kisebbik fia maga is édesapja foglalkozását kívánta űzni a családi hagyományoknak megfelelően. S a korabeli céhes viszonyok szerint peregrinációra adta fejét, és 1754. március 13-án nekivágott az akkori világ fővárosának, Párizsnak. Gyalogszerrel. Már pusztán e ténybe lehetetlen a mai embernek belegondolni, én már Sülysáp után elvesznék az autópályát követve; holott még nagyapámék gyerekkorukban gyakorta gyalog jártak Kókáról fővárosunkba, 40 kilométer azért ily mód nem kis táv. Jelky meg Párizsnak vágott lábbusszal több, mint 250 éve. Ezt nevezem én bátorságnak. Bár Párizsba indult, de nem juthatott el oda egy váratlan verbuválás kapcsán. A császárváros Bécset követően Prágába ment, majd német földön haladt tovább Drezdát, Lipcsét, Nürberget érintve, majd Aschaffenburgba került, hol sor kerül az erőszakos sorozásra Nagy Frigyes porosz király seregébe. Következő állomása Rotterdam volt, hol egy hollandus emberkereskedő csalta fel hajójára, megmutatni ...