Doufukuai

Az eddigi  Tōkyō sötét múltja epizódokban tárgyalt helyek esetében leginkább a fantáziánkra támaszkodhattunk, hogy a sok évszádokkal ezelőtti véres eseményeket elképzelhessük, lévén általában egy Edo-kori karónál vagy egy csempébe rejtett pöttyön kivül más nemigen utal arra, hogy itt valami különös dolog történhetett.  Egészen más a helyzet a jelen bejegyzésben tárgyalt Hitachi repülőgépgyár áramátalakitó állomásával (旧日立飛行機㈱立川工場変電所跡), melynél a turbulens múlt lenyomatai talán a legjobban szemrevételezhetőek az egész város szerte: Mit is kell ezen a rozoga állapotban lévő épületen nézni? Éppen, hogy a falba ütött lyukakat, amiket amerikai vadászrepülők lövegei  szórtak meg a második világháború végén: A képen látható épület az 1938-ban épült Tokyo Elektromos művek nevű haditechnikai ellátógyár áramellátó állomásaként (mely a rákövetkező évben átváltoztatta nevét Hitachi repülőgépgyárra) épült, s összesen három alkalommal támadott meg az amerikai légierő: 1945. Februá

Némileg csalóka a cím, hiszen bár Tōkyōhoz tartozik közigazgatásilag, az urban szót bespájzolhatjuk míg az exploration még tartja magát, hiszen egészen a Hatonosu-völgyig (鳩ノ巣渓谷) kell zarándokolnunk, hogy a Shiromaru gát (白丸ダム) sci-fi díszletekbe illő, képzeletbeli űrhangárjához érhessünk. Az olybá szeretett Tama-folyóra 1963-ban emelt gát szabadon látogatható,beleértve a mélyen a föld alatt található, halak átvonulása számára készített halallépcsőt ( gyodo , 魚道) is. Nagyszerű terep fotózásra, Kayo is nagyon boldog volt, hogy a sötét és nyirkos alagútban lehetett modellem. Na de ha képesek vagyunk elmenni idáig, ilyen vagy még ennél is ilyenebb képeket lőhetünk: A gát környéke egyébiránt túrázás szempontjából sem utolsó, sőt. Szívesen visszamennék kicsit alaposabban feltérképezni az erdei csapásokat és rejtett szentélyeket. A gát körül minden erdő és zöld, ebből tündöklik elő a bogarak pulikutyája: Owari. Doufukuai kalauz: klikk ide Kapcsolódó

Az elhunytak lelkei felett őrködő jizó Tōkyō sötét múltja sorozat , Edo-kor ahogy a sorozat eddigi részeiből megszokhattuk, ezúttal pedig a korabeli Japán egyik legismertebb börtönének,  a  Denma-chō Rōyashiki (伝馬町牢屋敷), vagyis a Denma-chō börtön maradványaiban turkálunk. A közeli állomás neve után Kodenma-chōnak (小伝馬町) is nevezett egykori létesítmény börtön s kivégzőhelyként szolgált egyszerre Nihonbashi (日本橋) környékén, a korabeli Edo külvárosában. A börtön mintegy 200 éves fennállása során 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát, így Kozukappara és Suzugamori után a korszak harmadik híres nagy vesztőhelyeként ismert. Az 1613 - 1875 között működő létesítmény nem csak Edo, de Japán egyik legnagyobb börtöne volt, itt raboskodott többek között a késő Edo-kor nagy gondolkodója  Takano Chōei (高野 長英) is öt évet, amiért fikázni merte a Tokugawa sógunátust beadványában. Vagy éppen  Shoin Yoshida (吉田松陰), szintén a korszak egyik intellektusa, akinek kalandos élete sz

Ismét Tōkyō sötét múltjában barangolunk, s újfent egy Edó-kori vesztőhelyt vettünk célba. Bringára pattantam s egy óra tekerést követően elértem Suzugamorihoz (鈴ヶ森刑場), mely egy igen könnyen megközelíthető shikeijo (死刑所), azaz vesztőhely a mai Shinagawa-negyed területén belül, mely a régi Tōkaidō (東海道) út mentén helyezkedett el, mi utóbbi útvonal kötötte össze Edót Kyōtóva l. És ez pedig nem véletlen, hiszen  Kozukappara  szintúgy közel volt Nikkō Kaidō (日光街道), Ōshū Kaidō (奥州街道), valamint a Mito Kaidō (水戸街道), más szóval a régi nagy Edóba vezető útvonalakhoz, ergo egy igen erős irányjelzőként szolgált a fővárosba érkezőknek: a shógun városába jöttél , s ahogy belépsz, az ő szabályai szerint élsz vagy halsz, vagyis az efféle létesítmények egyúttal gyöngéden indikálták a shógun hatalmát is.  Üdvözöljük községünkben!  A ma megtekinthető emlékmű éppen a kivégzőhely maradékain áll, hol számos buddhista szobor található a kárhozott lelkek emlékezetének. A közelben a Shuto 1-es au

Nincs mit eufemisztizálni, hisz arról van, ami a címben is szerepel. Nem túl mess zire a  Minowa (三ノ輪) megállótól a Hibiya vonalon, van egy kis templom, mely első ránézésre nem sokban különbözik valamennyi fővárosi templomtól. Sőt, második ránézésre sem, hiszen nem is az új templomépület borzolja a kedélyeket, ellenben a régi temető, mely közel 25,000 prostituált maradványait őrzi. Kusakabe Kimbei (日下部 金兵衛, 1841–1934) kézzel színezett albumimpapír fényképe a Yoshiwara lányokról az 1890-es évekből.  Újfent visszatértünk tehát az Edo-korba, s nagyító alá vesszük a korabeli japán szexipar egy sajátos intézményét, Yoshiwarát (吉原). A Tokugawa-érában mai napi Senzoku 4-chome alatt található terület egy legális vörös-lámpás negyedként funkcionált, mely Yoshiwara néven volt ismert. Yoshiwara igazából Nihombashiról költözött át az 1650-es években, a pusztító nagy tűzvész után mely kellőképpen leamortizálta a város részét, és kezdetben Shinyoshiwaraként (新吉原) volt ismert, a shin (新)