Doufukuai

Seouli utunk során a kulinárián  kívül a kocsmakultúrát is igyekeztünk lehetőségek szerint megismernyi valemennyire, valamire való kézműves sörbár pedig a koreai fővárosban is akad, ilyen például a The Booth Brewing . Kelet-ázsia kocsmáit , bárjait , sörgyárait - lepárlóit fáradhatatlanul járva, ezennel belekezdünk a koreai kocsmológia tudományos bejegyzéssorozatba. Eredetileg egy sörös-pizzázónak (ergo " pee-mac " s nem chimac ) indult a hely Seoul egy kis mellékutcájában (ez a The Booth Gyeonglidan az első kocsma), nem is olyan túl rég, 2013-ban. Az alapítók, Heeyoon, Sunghoo, és Daniel korábbi szakmájukat illetően orvos, pénzügyi elemző és gazdasági újságíró voltak, ámde közös szenvedélyük volt a kézműves sör, és mivel Seoulban ez még nem volt akkora divat akkortájt, úgy gondolták létrehoznak egy kézműves sörökben utazó kocsmát. Igazából Dél-Koreában is az volt a helyzet, mint korábban Japánban (vagy a világ bármely más táján), hogy az emberek hozzá volta

Esik, esik ez a nyomorult eső Tōkyōban, hetek óta infatigábilis, milyen volt a Nap szőkesége, sem tudjuk már. Gondoltuk rászánjuk ezt a délutánt, hogy elzarándokoljunk a Starbucks Roasterybe. A hely maga idén februárban nyílt meg bár Tōkyō Nakameguro negyedében, egy új Starbucks estében azért nem szokott semmilyen hype lenni, lévén minden bokorban van egy, ám a Roastery fajtából pusztán 5 létezik egyelőre széles e világban: Seattle, Shanghai , Milan, NYC és 2019-től Tōkyōban . Ergo a megnyitóról olvasva gondoltuk, hogy elnézünk ide, viszont a különböző horrorisztikus elmondások szerint 3-4-5 órákat kellett várni a bejutás végett... Úgyhogy pár hónapot pihentettük ezt a dolgot, s így lett július a dologból, "csak" 1,5 órába telt, mire sorra kerültünk, de szerencsére nem kell egy helyben várakozni, elég ha lescanneljük a qr-kódot a jegyen s kapunk egy e-mailt ha mehetünk, szóval elszöszmötöltünk a környéken. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik hogy túl sok ér

A japán kocsmológia 10. epizódjában a mizunara tölgyfával (ミズナラ / 水楢) fogunk megismerkedni. Kezdjük azzal, hogy volt egy második világháború , ami ugyebár a hátországokat tönkre vágta, köztük persze Japánt is. További problematikát okozott a szigetország számára, hogy a háború miatt megszűnt az importcikkekhez való hozzáférés, ami nemcsak a különböző nyersanyagok szempontjából volt szomorú, de bizony a japán whiskyipar számára is, hiszen egyre nehezebb lett az érleléshez szükséges hordók beszerzése külföldről. És hát pont hogy a lepárlás utáni hordóérlelést tekintik a whiskyk íz-, illat- és aroma kialakulása legfontosabb lépésének.  A whisky-fogyasztás Japánban pedig éppenhogy a háború alatt ugrott meg csak igazán - emlékezhetünk erre a Nikka-whisky történetéből - hiszen a japán hadsereg számára esszenciális cikké vált, értelem szerűen azonban a gyógyszerek, élelem, olaj és más egyéb túléléshez okvetlen szükséges termékek beszerzését tartották elsődlegesnek egy-egy jó ki