Doufukuai

Az elhunytak lelkei felett őrködő jizó Tōkyō sötét múltja sorozat , Edo-kor ahogy a sorozat eddigi részeiből megszokhattuk, ezúttal pedig a korabeli Japán egyik legismertebb börtönének,  a  Denma-chō Rōyashiki (伝馬町牢屋敷), vagyis a Denma-chō börtön maradványaiban turkálunk. A közeli állomás neve után Kodenma-chōnak (小伝馬町) is nevezett egykori létesítmény börtön s kivégzőhelyként szolgált egyszerre Nihonbashi (日本橋) környékén, a korabeli Edo külvárosában. A börtön mintegy 200 éves fennállása során 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát, így Kozukappara és Suzugamori után a korszak harmadik híres nagy vesztőhelyeként ismert. Az 1613 - 1875 között működő létesítmény nem csak Edo, de Japán egyik legnagyobb börtöne volt, itt raboskodott többek között a késő Edo-kor nagy gondolkodója  Takano Chōei (高野 長英) is öt évet, amiért fikázni merte a Tokugawa sógunátust beadványában. Vagy éppen  Shoin Yoshida (吉田松陰), szintén a korszak egyik intellektusa, akinek kalandos élete sz

Ismét Tōkyō sötét múltjában barangolunk, s újfent egy Edó-kori vesztőhelyt vettünk célba. Bringára pattantam s egy óra tekerést követően elértem Suzugamorihoz (鈴ヶ森刑場), mely egy igen könnyen megközelíthető shikeijo (死刑所), azaz vesztőhely a mai Shinagawa-negyed területén belül, mely a régi Tōkaidō (東海道) út mentén helyezkedett el, mi utóbbi útvonal kötötte össze Edót Kyōtóva l. És ez pedig nem véletlen, hiszen  Kozukappara  szintúgy közel volt Nikkō Kaidō (日光街道), Ōshū Kaidō (奥州街道), valamint a Mito Kaidō (水戸街道), más szóval a régi nagy Edóba vezető útvonalakhoz, ergo egy igen erős irányjelzőként szolgált a fővárosba érkezőknek: a shógun városába jöttél , s ahogy belépsz, az ő szabályai szerint élsz vagy halsz, vagyis az efféle létesítmények egyúttal gyöngéden indikálták a shógun hatalmát is.  Üdvözöljük községünkben!  A ma megtekinthető emlékmű éppen a kivégzőhely maradékain áll, hol számos buddhista szobor található a kárhozott lelkek emlékezetének. A közelben a Shuto 1-es au

Nincs mit eufemisztizálni, hisz arról van, ami a címben is szerepel. Nem túl mess zire a  Minowa (三ノ輪) megállótól a Hibiya vonalon, van egy kis templom, mely első ránézésre nem sokban különbözik valamennyi fővárosi templomtól. Sőt, második ránézésre sem, hiszen nem is az új templomépület borzolja a kedélyeket, ellenben a régi temető, mely közel 25,000 prostituált maradványait őrzi. Kusakabe Kimbei (日下部 金兵衛, 1841–1934) kézzel színezett albumimpapír fényképe a Yoshiwara lányokról az 1890-es évekből.  Újfent visszatértünk tehát az Edo-korba, s nagyító alá vesszük a korabeli japán szexipar egy sajátos intézményét, Yoshiwarát (吉原). A Tokugawa-érában mai napi Senzoku 4-chome alatt található terület egy legális vörös-lámpás negyedként funkcionált, mely Yoshiwara néven volt ismert. Yoshiwara igazából Nihombashiról költözött át az 1650-es években, a pusztító nagy tűzvész után mely kellőképpen leamortizálta a város részét, és kezdetben Shinyoshiwaraként (新吉原) volt ismert, a shin (新)

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye  (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi  Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete ) is. A Kubikiri "fejvesztő" Jizō A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vörös

Tōkyō véráztatta múltjában hemzsegnek a szellemek, kísértetek, ezek közül az egyik leghíresebb Taira no Masakado (平将門, i.sz. 903-904), Japán egyik első híresebb szamurájának esete. Az ambiciózus Masakado bár nem lett Japán császára, elkanászodott feje sorozatos balszerencsét hozott az elkövetkező ezer évre. Masakado egy feltörekvő Kantō régióbeli hadúrként egy nap elérkezettnek látta az időt, hogy Japán császárának deklarálja magát - pechjére viszont már volt egy ,  Kyōto ban, azaz az akkori fővárosban, így elgondolása felkelésnek bizonyult (平将門の乱). A kyōto-i udvar pedig gyors elhallgattatása véget vérdíjat tűzött ki fejére, két hónappal később pedig a mai Saitama (埼玉) tartomány területén lévő csatában sikerrel járt az akció - Masakado szeme közt egy nyílvessző formájában. Ennyivel azonban nem ért véget a dolog: Masakado fejét Kyōtoba vitték turnézni, az esetleges instant uzurpátorok kedvének megszegése céljából. A legenda szerint viszont a levágott fej korántsem mutatta b