栖霞山 - Qixiashan

Ma Nanjing egy újabb fontos látványosságát vételezhettük szemügyre, a várostól mintegy 20 km-re fekvő 栖霞山 (Qixia-hegy) környékét, illetve az ott található buddhista kolostort, mely az egyik legrégibb alapítású Nanjingban, i.u. 489-re datálják létrehozását, mely a Hat Dinasztia korára érájára esik. Ezen periódus alatt Észak-Kína sztyeppei barbárok kezén volt, a dél-kínai han etnikum pediglen Nanjingban központosult, illetve annak vezetésével működött. Noha a most látható templom a késői Qing-dinasztia korában épült (1636-1912), a templomot övező több száz kis barlang ("ezer Buddha kőszirt") illetve kőbe vájt grotto (melyekhez hasonlókat Hangzhouban láttunk) többsége röviddel a kolostor alapítását követően nyerte el alakját. Utóbbiak a Qing-dinasztia korában, par excellence a Taiping-felkelés (1850-1864) során erősen megrongálódtak, aztán a kulturális forradalom (1966-1976) sem állította vissza a szobrok, és az épületek ph-értékét. (Kivált, hogy barakként használták őket...) Végül 1979-ben nyitották meg újra a nagyközönség előtt.

A kolostor egyik legérdekesebb látványossága a Sarira pagoda, melyet a legendák szerint eredetileg 602-ben húztak fel, a Sui-dinasztia idején, aztán nemsokára leamortizálták, ám az Öt Dinasztia korában rekonstruálták. (Nem biztos, hogy izgalmas volt az összes érintett dinasztikus érát felsorolnom, mindenesetre érdeklődök tovább búvárkodhatnak az elte kínai enciklopédiájának hasábjain.) A öt szintes, nyolcszög alakú torony 15 méter magas, igazán impresszív, úgy csukta be egy szerzetes a számat. (Egyébiránt valóban laknak is itt szerzetesek, de lakosztályuk persze elzárva van a turistáktól.) A toronyra visszakanyarodva érdekességét nem pusztán a számos dinasztián átívelő története adja, de elképesztő faragványai és ornamentikai megoldásai is - Buddha születése, aszketikus gyakorlatok, meditációs elmélyülések, gonosz szellemek legyőzése, etc. - melyekkel együtt gigantikus művészi remekműként hány fittyet az idő múlására. Muszáj volt egy imafűzért újítanom e kivételes aurával bíró helyről.
Noha a kolostorról sokat regéltem, utunk nagy részét mégis a Qixia-hegyen átvezető túra tette ki, a három csúcs érintésével a lenyűgöző őszi színekben megmártózó juharfaerdők ölelésében, ragyogó napsütéssel kísérve. Minél feljebb értünk, annál melegebb lett a meredeken felvezető utak megmászása miatt, és annál csodálatosabb panoráma terült el a méltóságteljesen hömpölygő Jangcére nézve, (és most tiszta idő volt, a múlt héttel ellentétben) melyeken uszályok százai araszoltak. Remek kis trip volt, s mint oly sok minden másegyéb nevezetesség errefelé szimplán elképesztő.

A többiről meg beszéljenek a képek. Egyelőre csak a telefonosak.