Shirasagi-no-mai - 白鷺の舞

A Shirasagi-no-mai (白鷺の舞), azaz a fehér kócsag táncát minden év április második (illetve november harmadik) vasárnapján rendezik meg a tōkyō-i Sensōji-templomban, mely a japán főváros legrégebbi buddhista komplexuma. Az idők során csaknem végleg homályba süllyedt hagyományt a közelmúltban, 1968-ben élesztette fel az asakusai turisztikai szövetség, hogy ezzel emlékezzenek a Meiji-korszak kezdetének 100. évfordulójára (1868-1912), mely a modern Japán létrejöttének korszaka volt, mi több ezen éra kezdete során nevezték át Edōt Tōkyōra.

A tánc története azonban ennél sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. A Sensōji-templom tulajdonában lévő Keian Engi Emaki (慶安縁起絵巻, 1652-ből) tekercsek emlitést tesznek az esemény eredetéről, mely szerint a fehér kócsag tánc egyike volt azon rituáléknak, melyet a béke megőrzése érdekében végeztek. Egyes fejtegetések szerint rituálét eredetileg feltételezhetően a Kyōtōban (a korábbi japán főváros) található Yasaka-szentély (八坂神社) illetve a Gion-matsuri során adhatták elő először, mi több ennek a gyökeri pediglen vélhetőleg Kinába, a Qixi, (azaz Tanabata-tradiciók, 七夕伝説) során előadott táncokra (鷺舞) vezethetőek vissza.

Ami ennek kapcsán érdekes, hogy ismerjük ugye a Pásztorfiú és a Szövőlány legendáját, mely során az egymástól égi / földi létsíkok által elszakitott szerelmesek évente egyszer, a hetedik holdhónap hetedik napján találkozhatnak, és ilyenkor ugyebár a szarkák (鵲) hoznak létre egy égi hidat, amiről korabeli szövegek alapján vettek tudomást a kyōtōi japánok, csakhogy Kyōtō területén nem volt őshonos madár a szarla, ezáltal pedig a helyiek sem igen ismerték. Viszont abban a hitemben éltek, hogy a kócsag is a szarka egyik fajtája lehet, s miként ezen madár fehér, igy lett a táncosok viselete is fehér szinű egy elgondolás szerint.


A rituálé résztvevői a kötvetkezők:


harcosok (busha, 武者)

a madarak etetője (ekimasa, 餌まき)

a napernyő hordozója (ogasa, 大傘)


a fehér kócsagok (白鷺)


a zenészek (gakuji, 楽人)


valamint az oltalmazó gyermekek (shugo warabekora 守護童子ら), akiket egyébként általában a helyi óvódákból szokták összeszedni.


A felsoroltak egytől egyig a Heian-korszak (794-1185) hagyományos öltözékét viselik.


A fehér kócsag jelmezét öltő nyolc táncos jelmeze illetve arcfestése a valódi madarakat imitálja:


A fehér kócsagok menete valahol a Sensōji-előtti vásárlóutca, a Nakamisének a nagyjából a második felétől kezdődik, hol a kócsagok és kisérőik menete a Hōzōmon (宝蔵門) diszes kapuján keresztül haladnak végig a templom mellett kijelölt tánchelyig. Maga a tánc-előadás délelőtt 11-kor kezdődik, de már 10 után elkezdenek gyűlni az emberek a kijelölt tánctér körül a jobb hely érdekében, magam is igy tettem, és közben kipakoltam a kamerás cuccaimat. Aztán 11-előtt már hallható Nakamise-felől a taiko-dobok (太鼓) szabályos, mély lüktető moraja.

Végül szétnyilik a tömeg, napernyő hordozója masszivan a kör közepére áll, majd felsorakoznak a kócsag-táncosok, a zenészek, és a kisérők többi tagja. A madár-etető szimbólikus hamikát szór szét a kócsagoknak (ami a valóságban konfetti, amire az előadás után rávetik magukat a nézők, hiszen szerencsét hoz), majd visszatér a napernyőhöz. Gyorsuló dobszólam majd megkezdődik a tánc, azaz a madarak mozgásának az imitálása, szárnyaik eregetése és a kecses léptek kombinációjában.


Japánban a fehér kócsag a jószerencse szimbóluma, csódálatra méltó jószág mely elegánsan mozog az elemek - föld, viz, levegő - között. A táncosok kócsag-kösztümje egyébiránt nagyon fotogén, ezért is szerettem volna már régóta lencsevégre kapni őket: fehér paróka, mely egybefonódik a kócsag fejdisz tollaival, maga a kócsag fejdisz, aranyozott mintákkal ellátott kék naci, a táncosok hófehér, gésákra emlékezető sminkje, piros rúzs és szem körüli festék. Nem is győztem fotózni. Alább pedig a videót is megnézhetitek amit a táncról készitettem:


Az előadás maga nem tartott túl sokáig, kb. 10 - 15 percig, de szerintem nagyon érdekes volt. Ha április második, vagy november harmadik vasárnapján Tōkyōban tartózkodunk, mindenképp érdemes lehet megnézni!
Owari.



Kapcsolódó bejegyzések:




Kínai oroszlántánc - oroszlántánc a szomszédból

Shimokitazawa Tengu-fesztivál - januári Tengu-felvonulás

Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán, mely a szellemeknek segit hazanavigálni az alvilágba

Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról

Fukagawa hachiman matsuri - szintén nyári vizes-pancsolós-felvonulós móka

Kanamara fallosz fesztivál - fertő Kawasakiban

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A Kék-folyó tényleg kék?

A kínai írásjegyek