Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Kirifuri-felföld

Kanamara matsuri - a fallosz-fesztivál

Mindenki számára, aki tisztában van azzal, hogy Japán államformája a hentai, köztudott, hogy létezik a szigetországban egy pélófesztivál, melynek során egy gigabráner-omikoshit hordoznak körbe a városon, köszönhetően az elmúlt évek média hypejának, híroldalaknak és youtube felhasználóknak. Igen, a Kanamara fesztiválról (かなまら祭り) van szó. 
Hazudnék ha azt mondanám nem mozgatott meg a dolog, hiszen magam is mindenképp szerettem volna részt venni a nem mindennapi matsurin, kivált Kawasaki fesztiváljaként kawasaki-i lakosként. Így hát vonatra pattantunk, és Kawasaki Daishi (川崎大師) megállónál leszálltunk, ahol özönlöttek a gaijinok, mind egy célért, A szent himbilimbi megtekintéséért. 
Amihez az állomástól nem kell túl messzire menni,  hiszem a közeli Kamaya-szentélyből (金山神社) indul a dolog, ahová alig bírtunk beférkőzni az irdatlan tömegtől, a tótágas nagy fekete alien péló mindenesetre igyekezett hangsúlyozni, hogy itt nem pusztán egy könnyed hanimiról lesz szó. A szemerkélő, borús idő miatt erre lehetőség sem lett volna. 
A Kanamara matsuri során a bevadult turisták/helyiek elementáris erővel szopkodhatják a brokit formázó nyalókákat, telefonok, fényképezők és másegyéb eszközök szorgos dokumentálása közepette, s elégedetten nyugtázhatják, hogy "fene a japcsik perverz pofáját". Mi természetesen ilyen felszínesen nem közelítünk a dologhoz, ellenben tovább olvassuk az alábbi sorokat, hogy némileg érthetőbb keretet kapjon ez a frenetikus fallosz farsang.
"Ne sírj rózsám keservesen, Majd megsegít a jó Isten"... egy jókora nyalókával
Szóval minden Április első vasárnapján kerül megrendezésre a falloszünnep a Kanayama-szentélyben, egy szentélykomplexumon belül helyezkedik el, ami egyébiránt a legendás császár,Nintoku (仁徳天皇) számára szentelt Wakamiya-Hachimangu szentély (若宮八幡宮) otthona is.

A szentély és fesztivált illetően számos legenda van, az egyik szerint a shintó istennő Izanami no Mikoto (伊弉冉尊) egy tűzistennel való vajúdása közepette nem meglepően súlyos sérüléseket szenvedett alsótestén, s úgy tartják hogy Kanayamahiko-no-Kami (金山彦神) valamint Kanayamahime-no-Kami (金山毘売神) gyógyították sebeit, (utóbbi kettőnek szentelték a Kanayama szentély). Eredetileg pediglen a két istenség a bányászat valamint a kovács szakmák szentje volt, Izanami megsegítése végett a szexuális fertőzésekben szenvedők, a biztonságos gyermekáldás/anyai boldogságért szóló fohászok is egyre inkább e két istenséget kezdték címezni.
Másik legendák arról beszél hogy volt egy leány, aki a benne lakó démon miatt az ún. vagina dentata (歯のある膣) problematikával küszködött (számos kultúrkörben előforduló motívum), ami főleg férjeinek volt fájdalmas, mivelhogy két férjének férfiasságát is elfogyasztotta a nászéjszakán. Ennek kapcsán felkereste kezelőorvosát, gyógyszerészét akik átirányították a kovácshoz. A kovács pediglen egy vas-brokit készített neki, amivel bezúzta ama démon fogait, és boldogan élt tovább, a fém fallosz ezek után a szentélybe került megőrzésre. 
A legendákon túl azonban történelmi magyarázata is van a Kanayama-szentélyben történő védelemért és boldogságért való fohászkodásnak. Tudniillik,  Kawasaki városa is a Tōkaidō (東海道) úton helyezkedett el - amiről már Suzugamori kivégzőhelye kapcsán említést tettünk - ami Edót és Japán nyugati felén található városokat kötötte össze. A Tōkaidō útvonalon utazók számára Kawasaki pihenőhelyként szolgált, és számos teaház volt a városban ahol nemcsak teázni, de kurvázni is lehetett. A helyi prostituáltak pedig gyakorta keresték fel a Kanayama szentélyt, a nemi betegségek ellen fohászkodva - ami nem meglepő, hisz legtöbbjük valamilyen betegségben hunyt el -, és vannak olyan nézetek, amelyek szerint hozzájuk köthető az egészség és a termékenység (biztonságos gyermekáldás) megünneplése is. 
Rózsaszín sakura és broki: van ennél jobb kompozíció a cseresznyevirág megörökítésére?
Érkezik a mikoshi menet

Kanamara Matsuri from Tamás Dóczi on Vimeo.

A számos magyarázatban közös fogalmak kapcsolódnak az ünnephez, mégpedig a jó egészség, termékenység, boldogság celebrálása. A látogatók azonban korántsem e célból, sokkal prózaibb okok miatt jönnek ki a mulatságra: szimplán faszt szeretnének fotózni. Minél többet. A pénisz alakú nyalókák miatt mindenki zöld utat kap gátlásai feloldásában, és élvezi, hogy legálisan gyakorolhatja a fertőt az amúgy is bolond és perverz Japánban. Ez is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ünnep jellege valóban groteszk, és a mindenki által elvárt abszurd formát kezdte el magára ölteni az elmúlt években
Par example efféle abszurdum az Elizabeth névre hallgató, rózsaszín megapéló, amit omikoshiként visznek át a Kawasaki Daishi szentélybe. Rákerestem, hogy ez mégis hogyan jött össze, s azt találtam, hogy a jókora farokszimbólumot az Elizatbeth Kaikan (エリザベス会館)  nevű, fővárosi transzvesztita/női ruhafétis pucckirálynő klub adományozta a szentélynek, és általában a klub tagjai, micsoda nők e férfik szokták volt cipelni. Az elmúlt évek során az ünnep kissé eldurvult, és megjelentek a szélsőséges, provokatív elemek, exhibicionisták, szado-mazo kosztümösök és másegyéb állatfajták, aminek hatására számos elemeket megnyirbálták a fesztiválból, úgymint a jókora fából faragott falloszokat és hasonló kellékeket, amikkel csak hergelték a farok-szelfiktől megrészegült tömeget. A mostani Kanamara fesztiválon így pusztán a három fallosz-omokoshi és farok-nyalókák kaptak helyet, de még így is akadt pár nehezen hovatehető figura...
Érzésem szerint az ünnep elsősorban a nyálukat verő gaijin turisták és úgy általánosságban a Japánon borzongó nagyérdemű kielégítésére szolgál, és senkit nem érdekel már az ünnep eredeti indítéka (remélem tévedek). A múltban a helyi lakosok (beleértve a prostituáltakat) tették tiszteletüket a Kanamara feszitvál során a betegségektől való megóvás, a jó egészség, biztonságos gyermekáldásért fohászkodtak, a modern emberek mohó szórakozási vágya viszont úgy tették tönkre a hagyományokat, akár az a bizonyos fémdákó a fogas vaginát. Hogyha még ehhez hozzávesszük, hogy milyen vészesen alacsony Japán termékenységi rátája, igencsak ironikusan fest, hogy pont egy egykori termékenységet is ösztönző fesztivált hagytak ily mód megüresedni. 

Szubjektív érdekességi faktor: 3/5

Megközelítés: Keikyū Daishi vonal, Kawasaki Daishi megálló. 

Rendezvény ideje: Minden év áprilisának első vasárnapja

Kapcsolódó bejegyzések: 

Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…