Doufukuai

Kínában a muszlim piactól kezdve a ház asságpiacon át a galaktikus piacig számos vásáron megfordultunk, ám itt a szomszédban sem kell szomorkodni, ha nem is vajmi extrém, de annál szabályosabb piacozásra vágyunk, legjobb példája ennek az évenként két alkalommal (január/december 15-16) megrendezett Setagaya Boroichi (世田谷のボロ市), mely már több mint 400 éves múlttal bír a japán bolhapiacok történelmében. S több is mint szimpla piac, hiszen közel 700 árus kínálja a legkülönbözőbb portékákat a pszeduo-antik cuccoktól a kézművestermékekig, ergo szartól a repülőig ahogy azt szokás volt mondani. Ráadás ul a számos yatai (屋台) végett kaja is van bőven, ha pedig valami ilyen csuda jó Nippon földjén, akkor persze tízmillió japán állampolgárnak is részt kell venni az eseményen, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Meséljenek helyettem a fotók és a videó:  Na itt megvolt a vásárfia Itt pedig a mi vásárfiánk, a földlabdás növény személyében, a bácsi pedig nagy mókamester

Ismét Tōkyō sötét múltjában barangolunk, s újfent egy Edó-kori vesztőhelyt vettünk célba. Bringára pattantam s egy óra tekerést követően elértem Suzugamorihoz (鈴ヶ森刑場), mely egy igen könnyen megközelíthető shikeijo (死刑所), azaz vesztőhely a mai Shinagawa-negyed területén belül, mely a régi Tōkaidō (東海道) út mentén helyezkedett el, mi utóbbi útvonal kötötte össze Edót Kyōtóva l. És ez pedig nem véletlen, hiszen  Kozukappara  szintúgy közel volt Nikkō Kaidō (日光街道), Ōshū Kaidō (奥州街道), valamint a Mito Kaidō (水戸街道), más szóval a régi nagy Edóba vezető útvonalakhoz, ergo egy igen erős irányjelzőként szolgált a fővárosba érkezőknek: a shógun városába jöttél , s ahogy belépsz, az ő szabályai szerint élsz vagy halsz, vagyis az efféle létesítmények egyúttal gyöngéden indikálták a shógun hatalmát is.  Üdvözöljük községünkben!  A ma megtekinthető emlékmű éppen a kivégzőhely maradékain áll, hol számos buddhista szobor található a kárhozott lelkek emlékezetének. A közelben a Shuto 1-es au

Miután a karácsonyi ünnepek szerte a világban lecsendültek, a valódi ünnepi hangulat csak épphogy elkezdődik Japánban. Miképpen karácsony - mint a halloween - is egy mókás matsuri-szerűség, ám Japánban minden kulturális tartalom vagy tradíció nélküli dolog. Az igazi év végi, azaz év eleji Japán hagyományos ünnep az oshōgatsu (お正月), ergo az újév.  Hatsmode a közeli szentélyben A január harmadikáig tartó ünnepségsorozat alapvetően egy csendes, nyugodt családi ünnep, ami hagyományosan nem a tűzijáték és bulik kíséretében, ellenben többnyire otthonukban tartanak az emberek a nenmatsu nenshi (年末年始) az év vége/újév kezdete közben. S hogy hogyan is érdemes várni az új esztendőt Japánban, arról következzen egy kis áttekintés alább: Jószerencse-be, démonok ki! Szerte a várost  kadomatsu (門松) és shimekazari (注連飾り) árusok lepik el, s a boltokon, hoteleken egyéb intézményeken kívül a családi otthonok ajtajára is felkerülő dekorációk esztétikai értékük mellett praktikus funkc

Az idén különböző eszközökkel együttesen lőttem vagy 15.000 képet. Ebből igyekszem most kiszortírozni a legjobb 15 darabot, első félben Shanghaiból, majd Tōkyōból, ami nem lesz könnyű feladat, de azért csak sikerül a legkifejezőbb képekből mazsolázni.  Kínában talán az a legfantasztikusabb dolog, hogy mindenhonnan hihetetlenül szélsőséges impulzusok érnek bennünket. Nem kell kutatni az abszurdumot, az talál meg minket, és pedig mindenhol. Imádom az utcán sétálva random portékat készíteni, ez a faszi haláli volt a pepita nyakkendőjével és a két kutyájával, a teljes alakos képekért klikk ide .  Gáborral még februárban kimentünk vadászni a shanghai-i vasútállomáshoz, amiből számos sztori s jelen hasábokon egy blog született. Jól érzékelteti a  zacskó, illetve a mellette álló apja, mily pici gyerekről van szó.  'Kamuflázs' - Azt hiszem a qufulú-i piacon készült ez a kép, ahogy az elpillázó nő szinte beleolvad portékája környezetébe.  A Jiao Tong egyetem k