Doufukuai

Tōkyō környéki túrák harmadik epizód, mely során újfent Okutamára vettünk utunk, mégpedig a Hossawa vizesés felkeresésére, mely Hinohara falvában található. Nem túlzottan felkapott hely, az odajutás elég macerás, busz-vonat számos átszállás, ergo módfelett mendokusai. Ahogy megérkeztünk a rövidke túra kiindulópontjához, a feljutás már féllábbal vagy gördeszkával is kivetelezhető, kb. 30-35 perc, szép nyugis környezetben. Az ún. shinrin-yoku (森林浴), vagyis az "erdőfürdőzés" most úgy is felkapott fogalom lett, miszerint a természetben való laza séta jótékony hatással van mind a testre és lélekre. Én igazából csak abban biztam, hogy a vizesés majd elmossa a másnaposságom.  A vizesés maga nagyon szép, és valóban felfrissitő. Rajtunk kivül pedig alig volt 1-1 túrázó, szóval ha valami könnyed és csendes túrára vágyunk, optimális választás lehet. A visszaúton ráadásul kisütött a nap. Ó, és a képek végén találsz egy videót is. Postának álcázott ajándékbolt

Tōkyō környéki túrák  második felvonás, ezúttal pedig az Odake-hegy (大岳山) került meghódításra, ahonnan jó időben tök jó lenne a kilátás, nekünk közepesen-szar volt, de az elmúlt hetek folyamatos esőzései után már annak is örültünk, ha legalább egy kicsit kimozdulhatunk. Szóval az egész azzal kezdődik, hogy elvonatozunk Tachikawába, onnan pedig az  Ōme- vonalra pattantunk, és Mitake megállónál leszállunk. Itt újfent fel a buszra, ami elvisz a Mitake-felvonóhoz. A Mitake felvonó (御岳登山ケーブル) pediglen felvon a Mitake-hegyre, ímhol e hyperlapse tanúbizonyságul. A kisfiút szívesen deportáltam volna a kép közepéről, én akartam odamenni, de megelőzött, bassza meg: Mitake Cablecar from Tamás Dóczi on Vimeo . A felvonó a Mitake-hegyre kb. 800 méter magasba visz fel, innen kezdődik a kb. 10 km-s túra, ami több mint 400 méter emelkedőt foglal magába.  Itten lakik Dzsáko-shu Birubó-san a Megyéből Az Oshi nevű （御師） hegyi faluban amúgy számos ryokan/panzió található, e hordókba

Némileg csalóka a cím, hiszen bár Tōkyōhoz tartozik közigazgatásilag, az urban szót bespájzolhatjuk míg az exploration még tartja magát, hiszen egészen a Hatonosu-völgyig (鳩ノ巣渓谷) kell zarándokolnunk, hogy a Shiromaru gát (白丸ダム) sci-fi díszletekbe illő, képzeletbeli űrhangárjához érhessünk. Az olybá szeretett Tama-folyóra 1963-ban emelt gát szabadon látogatható,beleértve a mélyen a föld alatt található, halak átvonulása számára készített halallépcsőt ( gyodo , 魚道) is. Nagyszerű terep fotózásra, Kayo is nagyon boldog volt, hogy a sötét és nyirkos alagútban lehetett modellem. Na de ha képesek vagyunk elmenni idáig, ilyen vagy még ennél is ilyenebb képeket lőhetünk: A gát környéke egyébiránt túrázás szempontjából sem utolsó, sőt. Szívesen visszamennék kicsit alaposabban feltérképezni az erdei csapásokat és rejtett szentélyeket. A gát körül minden erdő és zöld, ebből tündöklik elő a bogarak pulikutyája: Owari. Doufukuai kalauz: klikk ide Kapcsolódó

A Takao-hegy (高尾山 - Takaosan) az egyik legközelebbi túracélpont Tōkyō környékéről, melynek gyönyörű környezetében templomok is akadnak, s a városközpontból is csak egy órányi távra van vonattal.  Az 599 méteres K2 junior csúcsra számos útvonalon keresztül juthatunk el, a Takaosanguchi (高尾山口) állomástól mintegy másfél órába telt, mire felhágtunk, közben számos finomságot zsákmányolhatunk az úton, példának okáért dangót - rizstészta gombóc -, a képen alább a mitarashi (御手洗団子) szójaszószos változatában. A felfelé vezető úton szép időben jól látható Tōkyō is - ami ezen a hétvégén nem volt - helyette be kellett érnünk pár majommal , az itt található majompark kapcsán. Az üveggolyót is a hátizsákba csúsztattam Számos Jizō figyel az út menti vándorokra.  Morózus tengu A Yakuoin templomot (薬王院) 744-ben alapították, mely ráadásul annak a Gyōkinak (行基, 668–749) a nevéhez fűződik, aki a narai Daibutsu megépíttetésében is kulcsszerepet játszott. A történelem foly