Doufukuai

A japán kocsmológia  áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt , amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból , és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Tachiguizushi (立ち食い寿司) - álló étkezős sushizó Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén ...

A japán folklór sorozat soron következő bejegyzésében egy rövid áttekintést nyújtunk a madarak elsősorban a shintó illetőleg a japán kultúrában betöltött szerepéről.  A madárszerű lények első irott feljegyzését illetően a következő sztori a talán legismertebb: kezdődött minden azzal, hogy úgy tűnt, soha nem ér véget a sötétség melyben a világ reményvesztettül esedezett a hajnal fényeiért, miképpen a Nap, illetőleg az Univerzum istennője, Amaterasu (天照) egyszerűen nem volt hajlandó előjönni nyughelyéről.  A többi isteni entitás - kami - belátta, hogy tenni kell valamit, hiszen a napfény nélküli élet nem tűnt optimálisnak. Valahogy ki kellett csalni Amaterasut, hogy ismét fénnyel töltse be a mindenséget. A terv a következő volt: egy tükröt tartani Amaterasu barlangjának bejárata elé (hogy elkapják a visszatükröződését), miközben kakasok ( ondori , 雄鳥) keltettek zsivajt, hogy felkeltsék az istennő figyelmét. A trükk beválni látszott - a kakasok kukorékolására, va...