Költözés Tōkyōba

Japánba költözésnél számtalan szükségtelenül frusztráló dologba ütközhetünk, az elmúlt pár hét személyes tapasztalatait szeretném megosztani, mire érdemes felkészülnünk, amennyiben Zipanguba sodorna a sors. 

1., Lakás 

Lakást keresni sehol sem könnyű, Tōkyōban pedig fokozottan nem az. Amit figyelembe kell vennünk,  ugyebár a lakbér, és a munkahelyünkhöz való távolságon kívül az, hogy ki is adják külföldieknek - ez még a legkisebb gond, elvétve találni olyan helyeket, amiket egyáltalán nem adnak ki. A második, a garantáló személy. Szóval nem elég, hogy van útleveled érvényes vízummal, lakhatási engedélyed (在留カード), szükséged van egy dolgozó japán állampolgárra, aki felelősséget vállal érted (保証人), ha esetleg a Fujira szarnál, nem fizetnéd a lakbért vagy más hülyeségre adnád fejed. Amennyiben nincs ilyen japán ismerősünk, oda se neki, erre találták ki a yachin saimu hoshō gaishát (家賃債務保証会社), vagyis kifejezetten olyan cégeket, akik megfelelő honorárium ellenében kezességet vállalnak az ebadta gaijin jó magaviseletéért a fudōyasan (不動産屋さん), vagyis az ingatlanügynökség, illetve főbérlő részére. Ismerjük az Edo-kori mondást: "大家と言えば親も同然、店子と言えば子も同然" - "a főbérlő olyant, mint a szülő, a bérlő pedig olyan, mint egy gyermek", ez nem újdonság Japánban. No de megvan a lakás - Gaijinpot Apartments, Leopalace 21, Chintai.Mynavi oldalakon keresgéltem (ha valakinek van még tippje, nyomjon egy kommentet), és költöznénk már be. Költségeket illetően - ingatlanügynök függvényében -   számolnunk kell a következőkre: 

yachin (家賃) - lakbér, tiszta sor. Egy, mondjuk Shibuyától fél órán belül lévő , 15-18 m²-es stúdiólakás kb. 50,000-60,000 jen (117,000- 140,000 huf) környékén mozog. 

shikikin (敷金) - előleg

reikin (礼金) - key money, honorárium  - nem minden esetben, de van olyan főbérlő, akinek vissza nem térítendő összeget kell mintegy ajándék formában biztosítani, amiért akkora forma, hogy lakást biztosít neked 

kanrihi (管理費): a lakbéren felüli havi fenntartási költségek, ez néhány ezer jen egy lájtosabb, és jó pár ezen jen egy fullosabb lakás esetében

chūkaitesūryō (仲介手数料): ingatlanügynökségi díj, egyszeri alkalommal kell tejelni az ingatlanügynökös cégnek, hogy talált neked egy lakást, ez néhány tízezer jen. 

Erre jön még a víz/gáz/internet költsége. 

A lakás bebútorozására:

Ikea Japán - a kiszállítási költség távolság függvénye, ha lakóhelyed a kiszállítási táv legkülső peremén fekszik, 7500 jent kóstál. 

Nitori - japán Ikea 

Craiglist Tokyo - az ún. "sayonara sale" - ek során jó állapotban lévő cuccokat szerezhetünk be olcsón

2., Pecsét (hanko 判子)

Igazából ezzel kellett volna kezdeni, Japánban ugyanis hivatalos dokumentumokat saját nevünkkel ellátott pecséttel hitelesítünk, ami az aláírásunk mellett számos esetben elengedhetetlen kellék: 

- az ingatlanügynökségnél

- bankszámla (普通口座) nyitás során 

Pecsét nélkül utóbbi kettő kulcsfontosságú dolog általában nem megy. Mármost, pusztán érdekességként, ha teszem azt kínai vagy, vagy mondjuk elvégzel külföldiként egy mesterszakot/pdh-t Kínában kínaiul, és a diplomád mellé szimbolikus ajándékként kapsz egy pecsétet a saját kínai neveddel, na azt Japánban végbélkúp gyanánt használhatod. Az igaz, hogy a japánok is külföldikként kölcsönözték a kínai írásjegyeket, és japánosított kínai írásjegyeket alkalmaznak saját felhasználásban; mindazáltal ha egy nem japán külföldi kölcsönöz kínai írásjegyeket saját felhasználásra, az だめよ、だめだめ！Csak japán kölcsönözhet saját felhasználásra kínai írásjegyeket,  a nem japánok pedig csak ne kölcsönözgessenek! Csak katakana apa, wakatta? 

(Sőt, nekem végül azt tanácsolták, hogy legyen latin abc-s a pecsétem. A pecsétkészítő úrt ki is hoztuk a sodrából: hogy micsoda?! Latin abc?! Már ötven éve készít pecséteket, de ilyet ő még nem baszott! Fenyegetőzésében, ez nem egy nap alatt lesz kész, hanem kettő! Két nap alatt elkészült tehát a pecsétem, amivel azóta vígan pecsételek.) 

3. bankszámla - mivel a visa kártyám pont lejárt, japán bankszámlát kellett igényelnem, pusztán a  telefon-előfizetéshez is, meg egyébként is az itteni munkavállalás miatt. Volt olyan bank (Mizuho asszem'), ahol csak három hónapnyi itt-tartózkodás után igényelhettem volna számlát, végül a Japán Postabanknál (ゆうちょの) kötöttem ki, ahol a  在留カード, az útlevél, és fejvesztett pecsételést követően még egy hetet vett igénybe az utánanyomozás, melynek során a cégemet is meginterjúvolták, hogy valóban igazat mond-é a gaijin és nektek fog dolgozni, vagy csak hamiskodik mert akkor nem adunk neki számlát, bassza meg! Miután meggyőződtek mesterségem címeréről egy hét után, megkaptam a bankkártyát és a betétkönyvemet (通帳). 

4. telefon - ha van visa kártyád/japán bankszámlád+在留カード, jöhet a teló - docomo/softbank/au a legismertebb szolgáltatók, legalábbis ezekkel találkoztam eddig. 

5. internet - az internetet még azelőtt sikerült beköttetni, hogy saját japán telefonszámom lett volna, ez is egy harc volt, de legalább némi kálvária után sikerült rákapcsolódni a világhálóra. Mivel a lakásomban az előző lakó már beköttette a Hikari Flet's-et, így nekem is erre esett választásom, 4,100 jen/hó. bitxəšïさん még a WiMaxot ajánlotta. 

Szóval az első hónap alkalmával elszopódik az indulótőkéd rendesen, ezért is fogsz olyan oldalakra találni, mint a Tokyo Cheopo 笑!

Másrészről, bár beszélek japánul, de a bankban, az ingatlanügynökségen, a telefon-előfizetésnél és az internet-előfizetésnél is, a szívélyesen mosolygó cukorborsó ügyintézők olyan magasztos keigóban (敬語) tálalva írattak volna alá velem a vérkészletem havi teljes lecsapolását és a szerveim szabad felhasználására vonatkozó szerződéséket; amiket én mosolyogva alá is írtam volna, ha nincs aki gardíroz, de van. 

Más szóval, hiába voltam Shanghaiban A pusztító, az egytagú laowai farkacsorda, a zhejiangi fogatlan vámpírok idomára, Tōkyōban abszolút kezdő, mindenre rácsodálkozó bébi gaijinként késztetem Nippon népét furtonfurt szemöldök húzogatásra. 

一所懸命, na. 

Amennyiben valakinek van bármi további tippje a Japánba-költözésről, ne habozzon dobni egy kommentet.