Doufukuai

Pár évvel ezelőtt  Xi’an városában  jártam, lecsekkolni többek között a híres agyaghadsereget, így nagy érdeklődéssel fogadtam a hírt, hogy a terrakotta katonák mintájára született agyagleány-hadsereg kiállítás van Shanghai egyik galériájában, egészen pontosan Magda Danysz galériájában ; ami úgy nagyjából semmihez sincs közel, mégis megérte egy kitérőt tenni. Miről is van szó? Egy fiatal francia művésznő, Prune Nourry – ki előszeretettel ábrázol nőközpontú témákat - nem kevesebb, mint 108 agyagból készült kínai kislányszobrot készített, az eredeti agyaghadsereg elkészítési technikájával, 8 xi’ani árva kislányt modellül véve, hiszen az eredeti agyaghadsereg katonáit is 8 különböző személyről mintázták. Az agyagleány-hadsereg konstellációval a művész a kínai társadalom egyik súlyos demográfiai problémájára fókuszál: a reform és nyitás ( 改革开放 ) kezdetén, a nyolcvanas évek elején bevezetett egy gyermek-politika óta a fiúgyermek hagyományos preferenciájából adódóa...

Nemrégiben újfent a  Dongtai úti bolhapiacon jártam, s bár nagyjából ismernek az árusok, nagyjából mindig szeretnének lehúzni, amennyire csak lehet, hihetetlen, hogy meg tudják röhögtetni az embert a rituális alkudozás kezdőárfolyamával. Ennek kapcsán jött az apropó, hogy megvizsgáljuk, mennyire tudjuk szétröhögni az agyunkat a hanok nyelvén, fokozatosan haladva a robbanás-szerű kacajtól a röhögésbe való beledöglés állapotáig.  爆笑了 bàoxiào le : vajmi humorbomba odáig ketyeg, hogy afféle robbanásként tör ki belőlünk a röhögés  笑喷了xiàopēn le : ez voltaképpen egy anhui taxis röhögése, mikor a földöntúli vidulás közben némi szaliva is távozik az éterbe. Persze nem kell szó szerint fordítanunk, hozzávetőlegesen az oltári nagy röhögés értelem társítható hozzá.  笑得肚子疼 xiàode dùzi téng : hasfájásig fajuló kacarászás, hasát fogja a röhögéstől  笑弯了腰 xiào wānle yāo : hétrét görnyed a hahotában  笑得满地打滚儿 xiàode mǎndì dǎgǔnr : hisztérikusan, föld...

Chaina/ 拆 哪 - megvan ? Az újdonsült ég s föld ( 新天地 ) rátarti mód, szikrázva ragyogó zenitje és nadírja közé érthetetlen-élhetetlen éktelenkedik e bélpoklosnak bélyegzett, néhai kizsigerelt lilong . E lottyadt romhalom aszott tetemén alul-felül-mellől-mögül viszont továbbra is sarjad a törhetetlen élet, az alkalmasint el-elguruló emberszőlők nesztelen is arra hivatottak, hogy mintegy monumentális középső ujjként intsenek be azon pártfunkcionáriusnak, akik jóváhagyták, hogy az egykori - vélhetőleg lakóépületet - elpusztítsák a bús picsába (拆) A romkatlanok Alcatrazában grasszáló kínai kisfiúval való találkozás úgy nagyjából az egész mókámat elbaszta azzal, hogy tudatosította bennem, hogy a nagy fotográfia zsákmánynak vélt lepusztult színtér valójában továbbra is emberek, családok élőhelye, mit hozzájuk képest egyfajta úri huncutság által vezérelt külföldi minden gátlás nélkül kedvére dokumentál. Mert dokumentálhat. Őket pedig elég nagy eséllyel dokumentumok nélkül fogják el...

Alapvetően tévhit Shanghairól, hogy a XIX. századot megelőzőleg pusztán egy jelentéktelen halászfalu lett volna [balra a térkép a fallal körbevett Shanghait ábrázolja 1817-ből], ugyanakkor 1845-előtt (vagyis az ópiumháborúk ill. Kína megnyitása előtt) Shanghai városa 2.04 km2-nyi területre korlátozódott, művelés alatt álló földekkel, ingoványokkal, és keletről a Huangpu-folyóval (黄浦) határolva. Az eredeti városközpontot tehát erődített fal vette körül mintegy 4,5 kilométer átmérőben, hét őrzött kapuval. A belső utcák északról délre, ill. keletről nyugatra szelték át a várost, mint ahogy a hagyományos kínai városok többségében, így Beijingben is. Persze a kortárs Beijinghez viszonyítva jóval szerényebb kiterjedésű volt, miként anno politikai és gazdasági tekintetben sem vehette fel a versenyt a fővárossal. A szűk utcácskák aligha tették lehetővé a kocsikkal való közlekedést, a lakosok többsége halászattal, só-, és textilkereskedelemmel foglalkozott, laowainak nyoma sem volt. Shang...

Újabban hideg szelek járnak Shanghaiban, az enyhén hűvös időben vélhetőleg csak egy klasszikus japán horrorfilm fűtheti fel a hangulatot, akárcsak az 1968-as fekete-fehér Yabu no naka no kuroneko (藪の中の黒猫) - fekete macska a bozótból , Shindō Kaneto (新藤 兼人) rendezésében. A történet a feudális Japánban játszódik, ami a gótikus kísértethistóriák melegágya, a sztori két nő szamuráj általi megbecstelenítésével és gyilkosságával kezdődik, akik azután alakváltó macskadémonként (化け猫?) visszatérve felesküdnek a szamurájok szisztematikus likvidálására. A szamurájok száma ezt követően egy bizonyos rajōmon (羅城門) környékén exponenciálisan csökkenő tendenciákat kezd mutatni, mígnem Gintoki (銀時) személyével találkozván a macskadémonok el nem bizonytalanodnak.  Iszonyat jó, egészen színpadias felvételek vannak a filmben - jé, CGI nélkül is van élet - nehézkes, vonagló tempó, álomszerűen absztrakt, mindez fikarcnyi erotikával megspékelve, horrornak manapság jobbára mese, vagy mond...