Doufukuai

Kínában számos dolog ötre jön ki, úgymint az öt szent hegy (Taishan 泰山, Hengshan 衡山, Huashan 华山, Hengshan 恒山, Songshan 嵩山), a Song-dinasztia öt nagyszerű porcelánégető kemencéje (汝窑, 官窑, 哥窑, 钧窑, 定窑), az öt alapvető gabonafajta (五谷), az öt elem (五行), az öt erény (五德), sőt, még a tervgazdálkodás is ötéves ciklusokat ölel át (中国五年计划); mindezeken túl van még öt híresen elcseszett írásjegy is - wǔdà zhùmíng cuòbiézì (五大著名错别字).  Ha figyelmesek vagyunk, szerte Kínában, különböző kolostorokban, császári palotákban az elrontott szövegeknél a biǎn 匾 írásjegyét vehetjük észre, mely felhívja erre a figyelmet. Ezeket a hibákat ráadásul kivétel nélkül császárok vagy éppen híres írnokok ejtették, hiába, a kínaiak is hibázhatnak, ha írásjegyekről van szó; persze nem eget rengető tévesztések, inkább csak vonáshibák, ámde a hiba az hiba , akárhogy is vesszük. Különösképp, hogy nem egy út melletti fába vannak vésve, de szent templomokban, vagy éppen császári sírhelyekben.  Az első híres elr

Kínában a császárság* intézménye hivatalosan i.e. 221-ben kezdődött, és 1911-ig tartott, nem számítva az azt megelőző évezredeket, az olyan figurákat, mint a misztikus  Sárga Császár - Huángdì (黄帝). Az összes uralkodó felsorolását a blog terjedelme nem teszi lehetővé, mindenesetre érdeklődik  itt találhatnak egy bájos listát  Yándìtől (炎帝) Pǔyíig (溥仪). Persze nem mind volt kimagasló egyéniség köztük, de így sem nehéz kihalászni egy-egy érdekesebbet. Maga a császár - huángdì - csak Kína egyesítése után létrejött cím. Előtte a  wáng  (王) volt a régi Kína nagy kiterjedésű földbirtokkal rendelkező földesura, általában királynak fordítják, de talán a dukátus intézményével jobban körül lehetne határolni. I.e. 221-ben lényegében azt történt, hogy Yíng Zhèng (嬴政) legyőzte a wáng-okat, és kinevezte magát a rangban felettük álló huángdì-nek (皇帝), amit császárnak fordítunk. Felmerülhet a kérdés, hogy nem véletlenül Qín Shǐhuáng (秦始皇) egyesítette Kínát? De, ő. Yíng Zhèng  Qín Shǐhuáng , erg