Ugrás a fő tartalomra

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 

Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el a hiperszonikus sebességet, a hi-tech kéjutazást s a képzeletbeli mecha-metamorfózist, és képzeljünk el helyette egy viszonylag gyors, ám maximálisan undorító emberi százlábút.
Amikor elkezdünk Japánban élni, az első munkanap egérszürke öltönyünkben tengernyi reménnyel egy külvárosi állomásról nekiveselkedünk a vállalat irányába. Az állomáshoz közeledvén minden irányból sietős salaryman sertepertél befele az állomás irányába, mintha valami irdatlan ordas nagy kezek terelgetnék őket egy képzeletbeli hurkatöltő felé.

A 80-as évek sci-fijeit időző LV-426-os belépőkapuk pittyegését követően immáron a ringben találjuk magunkat, ó igen a szorítóban. Itt már gyorsul az iram, és a mozgólépcsőn a peronhoz felvezetvén akaratlanul is úgy érzed magad, mintha éppen Quetzalcoatl szomjának oltására szíved kitépetése végett közelednél a vesztőhelyedre. A legabszurdabb az az egészben, hogy mindezt rendkívüli méltósággal veszed tudomásul, eszedben sincs fickándozni. 

Szopóka ez, apám 
Örömmel nyugtázod, hogy az emberek szép huszáros sorban várakoznak a vonatra - nem úgy mint az elvtársak a szomszédban, azt viszont kevéssé, hogy bizony szép számmal várnak előtted. Ámde beállsz közéjük. Mindeközben Hibiya állomásnál, a császári palotától nem túl messze egy jókora patkány mászik be a kukába.

Izgalommal várod a vonatkát, ami baszik jönni. Hangosbemondó: baleset történt Nagatsutánál, biztonsági ellenőrzés miatt késés várható, moushiwake gozaimasen, hogy lett volna anyád magzatvizében egy cápa. Egy salaryman sztoikus pofával leveti zakóját, iskolás leányok orcájára riadt félelem ül, piros kendőt kötsz szemedre s képzeletben rágyújtasz egy cigarettára. Tudniillik, az én állomásom esetében, Kawasaki külvárosából Shibuyába menet, ami a vonal hozzávetőlegesen közepén fekszik - átlagosan 60-70 új felszálló van a 2 percenként érkező szerelvényekre, ami egyenes arányban növekszik a késés időtartalmával.
A Den-en-toshi vonal járataira pediglen ugyanazok a kifürkészhetetlen természeti csapások leselkednek, mint a Magyar Államvasutak járműveire a Szolnok-Budapest vonalon: a szél, az eső, a hőség, és a hó. Plusz egy Japánban jellegzetes meteorológiai jelenség: 人身事故, vagyis a baleset ( avagy néha öngyilkosság), ami éppoly megszokott, mint egy nyári zápor. Szóval, az emberek csak gyűlnek, és gyűlnek és gyűlnek és gyűlnek és gyűlnek és aztán csak egyszer, a semmiből...

Jön a vonat.

Vonat?

A faszt.

A sokarcú isten csarnoka. Kívülről csak az ablakra szkennelt hús-vér pofákat látod, annyian vannak odabent. Te pediglen - kb szülőfalvad teljes populációja - meg ide próbálunk be férkőzni. Ergo színültig tele, de kurvára színültig. Egy béna mugli meg se próbálkozna felpattanni, de te apám, te már látod a 9 ¾-es vágány bejáratát és vetődsz mint az őrült ki letépte láncát. Ahogy nyílik az ajtó, sokan szemlátomást fellélegeznek, mert az oxigén mar valahol Saginumánál elfogyott.

Egytagú farkasfalkaként vicsorogva-sompolyogva inalsz előre, s 'betörsz'. Emberfal jobbról, emberfal balról, belefúrod magad az emberszőlő-kocsonyába az 'ülők' kiváltságos kasztja elé, ez egy védett terület, mivelhogy a harc és vér mindig középütt, az ajtó előtt folyik a reggeli hüllőállatkertben, gratulálunk, immáron beleszublimálódtál a vonatba. Mint Munch Sikolya. Az lehetsz te, furcsa, kelletlen szimbiózisban Nippon fiaival s leányaival. S mi történik, ha bent vagy? A mindennapi Guernica a szipogó szamurájokkal.
Den-en-toshi adventures
Tudom, szipogáson egy kölyökkoalát képzelsz, ahogy anyukája erszényében álomra szenderülve fel-fel szipogocskázik miközben...Lófaszt! Csap rá az asztalra az agyrágóbogár irdatlan csápjával és kiszipolyozza az agyvelőd. Az a japán szipogás. Nem egy japán szipog, hanem mindenki, akinek orra van. Az szipog. Nem csak a sajátját, de a te agyvelődet is.  
S mindez lejátszódik minden soron következő állomáson, Shibuyahoz egy irdatlan, Akirából visszakacsintó, undorító organizmusként érkeztek meg, a buddhizmus 18 szintes poklát végigjárva, oh irgalom atyja ne hagyj el.
E fenti képen szemrevételezhető emberi százlábú formájában belehányódsz a létbe, a vonatból kifelé első lépéseidbe kevesebb bátorság szorul mint az éppen világra jött bébignú mozdulataiban, s az elkövetkező pár percben nem vagy benne biztos, hogy egy internálótáborban, vagy Shibuyánál vagy-e. 
Szóval a megszokott reggeli káoszban az emberek szentimentálisan kihányódnak a vonatból, amibe legalább annyi szeretne beleszublimálódni, a vasúti munkatársak hangosan kiabálnak - és Japán azon kevés ország közé tartozik, ahol ha túl sokan vannak a vonaton, nem lesegítik az embereket, hanem még többet gyömöszölnek be közéjük, amíg van oxigén, vagy amíg nincs. Ha sikerül kijutnod a felszínre. ugyanezt eljátszhatod a Yamanotén egy kis szerencsével. Közben pedig azon gondolkozol, mily szabad lélek az a patkány Hibiyánál
S nem elég hogy e pazar purgatórium parazsában kellemesen átsülve betoppansz az irodába majd egy egész napon át helytállsz, még egyszer bizony haza is kell jönnöd. Szopcsi reloaded.

A szokásos napi 10 perc 残業-mat lekurbítom 5-re mivel szeretnek ma egy kicsit előbb hazajönni, hát a vonat baszik jönni.

Amikor pedig megjön és kinyílik az ajtaja mindegyik vagonban a már emlitett Guernicát láthatod kicsit más szereplőkkel, na mindegy Shibuyáig szépen szimbiózisban elkéjutazok, 18:59, nem baj a 19:03-as expressre felszállok ha addig élek is.
Kihányódok az elsők között és mint az őrült ki letépte láncát rohanok a 田園都市線-hez.

Ha. Ha. Ha.  Hiszen hova is rohannék?

Egy darálóba léptem, annyi ember van hogy csak araszolok előre szebb kilátások reményében, átvergődöm az izzadt salaryman hordákon, ádáz harcok közepette utat török. 

De honnan, honnan a ménküből lett egyszerre ennyi ember?

Néha az az érzésem van, hogy valami irdatlan nagy kezek, mikor kevéslik a nyüzsgést beleinjektálnak 50-100 millió embert Tōkyōba. Bevetődtem a 19:03-as vonat emberfalába, mint egy pusztító torpedó.

Vetődés, háh. Értsd: stratégiai háromujjas kapaszkodó-felütet nyerek, amellyel minden esélyem megvan, hogy behúzzam magam a vagonba, ó igen, bingó, a "bejutottak" vastrónjáról pediglen oxigén hiányában is öntelt elégedettséggel vegyült megvető pillantásokban részesítem Shibuya kintrekedt pórnépét. Becsukódik avonat ajtaja, csak annyi mozgasterem van hogy megharapjam a távirányítót a headseten és már indul is a Leon on...

A mindennapi győzelem bazmeg.

Hoppá mégsem.

Tudjatok mi a 最低 definíciója? Mikor mindezek utan kinyílik ujra a vonatajtaja és kihányódsz az éterbe, három ujjnyi királyságod a múlté, ráadásul uzurpátor-hiénák egész hadának nyílik meg a lehetőség, hogy ők is felprédálják a három ujjnyi kapaszkodohelyedet.

Ez, ez a 最低.

Héháhő. Ez egy never ending story, de már legalább egy állomással arrébb jársz, bár azt is úgy éled meg mintha egy idegen planétára jutottál volna el 45353532 fényév hibernációját követően. Ébredés Sangenjayánál. 
Az addig szeliden a vállamon pihenő aktatáskám elkezd stage dive útján távozni az éterbe ahogy kinyílik az ajtó és némi emberszőlő világgá hányódik.

Felszökkenek a magasba majd a hirtelen 3m/másodperc sebességre gyorsult táskám után kapok, amit a kisujjam hegyével sikerül elérnem, s ama kisujj mint a hortobágyi pásztorok korbácsa csap le kegyetlen. 

A pántjánál visszatartva beszéltem le a táskám a népvándorlásról. Nem volt bár benne semmi csak egy rágó meg egy meishi. Blackout. 
Nekem már nem kell semmi, se táska, se rágó se meishi, se oxigén. A vonat én magam vagyok, se fel, se le nem szállok. 

Folytatás alkalomadtán következik.

Megjegyzések

  1. Ezért is örülök, hogy vidékre költöztem :) Nem mintha itt nem lennének késések, de eleve kevesebb az ember. Meg ha nagyon akarok, biciklivel is be tudok menni a városba.

    Viccesek ezek a japános tudósítások: SOHA nem késnek a vonatok, nincs bűnözés, a jakuzák valójában tök rendesek, muszlimok nincsenek, a magyaroktól nem kérnek ujjlenyomatot stb. De olyat is olvastam már egy kb 5 éve itt élő magyartól, hogy nincs agresszió és még biciklit sem lopnak ezek az áldott jó emberek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát elhiszem, hogy elviselhetőbb, ha nincs tömegnyomor a reggeli/esti vonaton 笑 Gyakran bebicajozok Tokyoba, de sajnos munkába menet esélytelen.

      Igen rendkívül sokrétű igazságosztás megy Japánnal kapcsolatban is, egészen utópisztikus képzelgések valami csodaországról, elfeledve hogy itt is emberek élnek...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…