Három évtizeddel azelőtt, hogy a nacionalisták hatalma csúcsára jutott Shànghǎi -ban, Kína legnagyobb városa a modern ipari szórakozás fellegvárává vált. A korai elektromosság nyújtotta új élvezetek, teaházak és kurtizán negyedek, valamint az irizáló éjszakai élet fényei kocsmákban, táncházakban, bordélyházakban jellemezték az egykori Kelet Párizsát . Ennek megfelelően lakosságának szabadidős tevékenysége az elit társalgóktól a tömegszínházakig, szerencsejátékokig, fogadásokig (lóverseny, kaszinózás), hagyományos regionális időtöltésekig ( helyi dialektusban énekelt operák hallgatása), kínai-külföldi társasági érintkezésekig, prostituáltak és kurtizánok látogatásáig terjedt. Az új, nemzetet irányító Guómíndǎng egyes vezetői nagyszerű lehetőséget láttak a Shànghǎi-i szórakoztatóipar magukhoz ragadásában, egyrészről bevételeik növelése érdekében, másrészről mintegy bizonyításul a franciák, japánok, és egyéb nemzetek által ellenőrzött városrészeknek, hogy a kínaia...