Doufukuai

Már elég ramaty állapotban volt az egykori Dongdaemun station, mikor a szöuli önkormányzat elrendelte lebontását , hogy helyére építsék a Dongdaemun Design Plázát (DDP) , egy többfunkciós létesítményt, ami egyszerre lehet a dizájn és divat, valamint a történelem és kultúra, mi több turizmus fellegvára. A DDP ma Szöul egyik legfőbb nevezetessége, ami esztétikai értékén neofuturisztikus megvalósításán túl egy elhanyagolt belvárosi terület felvirágoztatásának is ékes (avagy mások szerint éketlen...) példája. Hiszen mint minden nagyszabású városfejlesztési tervezet, természetesen a DDP esete sem volt egy konfliktusoktól mentes projekt.  Dongdaemun Design Plaza projekt stratégiai célkitűzései a következőek voltak: egy korszerű, jövőbe mutató megoldásokkal kivitelezett épület létrehozása, ami egyszerre lehet a dizájn és kreatív-innováció központja, a nemzetközi dizájn cserekapcsolatok platformja, kulturális rendezvények és művészetek bázisa, valamint egy turisztikai mágnes illetve a

Seouli utunk során a kulinárián  kívül a kocsmakultúrát is igyekeztünk lehetőségek szerint megismernyi valemennyire, valamire való kézműves sörbár pedig a koreai fővárosban is akad, ilyen például a The Booth Brewing . Kelet-ázsia kocsmáit , bárjait , sörgyárait - lepárlóit fáradhatatlanul járva, ezennel belekezdünk a koreai kocsmológia tudományos bejegyzéssorozatba. Eredetileg egy sörös-pizzázónak (ergo " pee-mac " s nem chimac ) indult a hely Seoul egy kis mellékutcájában (ez a The Booth Gyeonglidan az első kocsma), nem is olyan túl rég, 2013-ban. Az alapítók, Heeyoon, Sunghoo, és Daniel korábbi szakmájukat illetően orvos, pénzügyi elemző és gazdasági újságíró voltak, ámde közös szenvedélyük volt a kézműves sör, és mivel Seoulban ez még nem volt akkora divat akkortájt, úgy gondolták létrehoznak egy kézműves sörökben utazó kocsmát. Igazából Dél-Koreában is az volt a helyzet, mint korábban Japánban (vagy a világ bármely más táján), hogy az emberek hozzá volta

Ami Petőfinek a szabadság meg a szerelem, az nekem a sajtos dak galbi és a samgyeopsal:  Sajtos dak galbi, samgyeopsal!  E kettő kell nekem.  Samgyeopsalért föláldozom Az életet, Sajtos dak galbiért föláldozom Samgyeopsalomat.  (Doufukuai, Seoul, 2019. augusztus 2.) Kína és Japán gigantikus kulturális farpofái mélységesen összenyomták érdeklődésem a remetekirályság, Korea irányába, ez a Doufukuai blog bejegyzéseinek Koreát illető csekély száma is hűen tükrözi. Mindazonáltal a koreai kaja az már azóta szívem csücske volt, hogy Nanjingban az egyetem közelében lévő kis, erőteljesen sinizált koreai kajázdában először kóstolóra vettem, s azóta kézenfogva, mi több keblemre ölelve a kimchit szökkelek a koreai kulinisztika megunhatatlan világában. S mivel hogy a kaja volt az, ami igazán elvitt minket Seoulba, gondoltam saját okulásom végett is, hogy megvizsgáljuk a koreai kaja történetét mielőtt rátérnék, hogy miket is burkoltunk infatigábilis. Korea teljes tör