Doufukuai

2012-re esik  Léi Fēng  halálának 50. évfordulója, s az utóbbiakban talán kissé megkopott, egykori kultúrikont ennek megfelelően idén igen nagy fejhajtás övezi.  Számot vetés az elmúlt évekkel, visszatekintés az örök derűs, infatigábilis, megfeddhetetlen fiatal elvtársra; a kérdésfeltevés, hogy az elmúlt generációk mit tanultak Léi Fēngtől, illetve, hogy a mai generációk mit tanulhatnak tőle. Elsőként is, in medias res  Léi Fēng bölcseletének határtalan tengerében búvárkodunk egy kicsit,  melyek (néhány segítőkész kortárs pártfunkcionárius által szerényen feltuningolt, avagy teljes egészében általuk írt) naplójából valók, szabados interpretációban: "人的生命是有限的，可是，为人民服务是无限的，我要把有限的生命，投入到无限的“为人民服务”之中去。”  "Az emberek élte határok közé szorul, mindazáltal az emberekért tett szolgálat határok nélküli, korlátolt életemet a korlátlan emberi szolgálatokért szeretném felhasználni" "一个共产党员是人民的勤务员，应该把别人的困难当成自己的困难，把同志的愉快看成自己的幸福。”  "Egy kommunista a nép szo

"Tanulj Lei Feng-től, jó példakép" - a szlogen szerént. Ki ez a gépkarabélyával a messzeséget pásztázó, már ránézésre is echte kínai hazafi? 雷锋 Léi Fēng (1940-1962) a Kínai Népi Felszabadító hadsereg katonája volt, kiből fiatalkori halálát követően a KKP propagandájának zászlóvivője, a szerénység s önzetlenség manifesztációja, a fiatalság útmutatója lett. Mao Zedong kezdeményezte személyének ilyetén való - mint nemzeti példakép - "felhasználását" az 1963-ban indult posztumusz-kampánnyal, a 向雷锋同志学习 - " tanuljunk Leifeng elvtárstól ", mely elsősorban az ifjúság számára szólt. Közvetlen Mao halálát követően sem merült feledésbe neve, sőt afféle kulturális ikonná nőtte ki magát, s továbbra is az önzetlenség, szerénység és munkának élés megtestesítőjeként forgott neve szájról-szájra. A poszt-Mao éra politikusai viszont nem látták jónak a Leifeng-propaganda erőltetését, lassacskán elhalványult a Leifeng-láz, bár ma is lehet képével ellátott pólókat,