本草纲目
A Běncǎo Gāngmù (本草纲目) Lǐ Shízhēn, (李時珍), Kína egyik leghíresebb herbológusának, illetve akupunktőrének orvostudományi gyűjteménye a Míng-dinasztia korából. A hagyományos kínai orvostudomány legteljesebb és legátfogóbb orvosi könyvének számít, mely magába foglalt növényeket, állatokat, ásványokat s voltaképpen bármit, mit gyógyászatilag felhasználhatónak vélt. A cím 本草纲目- "gyökerek és füvek tartalomjegyzéke/lajstroma" jelentéssel bír, 1590-ben fejezte be Lǐ, a hagyomány szerint több, mint 800 egyéb orvosi művet áttanulmányozva, 30 évnyi gyakorlati munka mögött. Műve kapcsán Shénnóng-gal (神农) szokták volt párhuzamba állítani sikerei miatt - utóbbi kultúrhérosz a földművelés mellett a gyógynövények ismeretével is megörvendeztette az embereket. Összesen 52 fejezetből áll, az elején kap helyet a tartalmi útmutató, az 1-4. fejezetekig a gyógynövények átfogó listája szerepel, melyek gyógyírt jelentenek a (száz) legáltalánosabb nyavalyára - bǎibìngzhǔzhìyào (百病主治藥). Az