Doufukuai

Korábbi bejegyzésekben szó esett már a kinai titkos társaságokról, par exemple a Zöld Bandáról vagy éppen a Kis Kardok Társaságáról , ezúttal pedig egy kortárs japán ultranacionalista szervezetre, a Gen'yōshára , illetve annak alapitójára, Tōyama Mitsurura fogunk bővebben kitérni.  Tōyama és a haverok Az eredetileg Kōyōshaként (向陽社）működő szervezet  Hiraoka Kotarō (平岡浩太郎, 1851–1906) ex-szamuráj, többek között mandzsúriai érdekeltséggel rendelkező bányatulajdonos, valamint Tōyama Mitsuru (頭山 満, 1855 -1944) egy szintén korábbi szamuráj az egykori fukuokai hanban (藩, az Edo és Meiji-kori nagybirtok) összefogásának eredményeként alakult meg. Mitsuru a korábbi, feudális japán rendszer visszatéréséért, illetve a szamuráj társadalom kiváltságianak újbóli beiktatásáért tevékenykedett, melyek elsősorban a Kyūshū szigetén történt, Meiji-kormány ellenes különböző szamuráj-felkelésekben manifesztálódtak.  A Satsuma-lázadás (西南戦争) leverését követően - mely az egyik ut...

Az urbánus kalandozások sorozat soron következő kilencedik részében ezúttal egy elhagyott katonai létesitmény, a Fuchū légtimászpont (米軍府中基地跡) felkutatására indultunk. A támaszpont eredetileg a Japán Császári Haderő kötelékébe tartozott, 1940-1945 között, majd Japán kapitulációját követően a megszálló amerikai hadsereg tette rá a kezét, mi több 1957-1974 között a Japánban állomásó USA haderő főhadiszállásáva lett.  1975-ben a támaszpont végül visszakerült Japánhoz, néhány kommunikációs berendezés kivételével. A teljes terület kb. harmada a Japán Önvédelmi Haderő (JSDF, 自衛隊) kötelékébe került, másik része park, a létesitmény északi részén található szatellit adókat és a hozzájuk tartozó objektumokat pedig az enyészetnek ajándékozták az 1980-as években, és egészen a mai napig nem vették vissza tőle. Ezeket indultunk ma felkeresni. A fenti és a lenti képen a terület feletti google mapsről bezoomolt képeket láthatjuk. A reggeli szakadó esőben bicajra pattantam, reméltem ...

Az urbex sorozat ezen következő részében Shinokubóba (新大久保) barangoltunk a voltaképpeni koreai negyedben. Nem túl messze ugyanis az emlitett állomásnál, a JR sinpálya mellett egy mára elhagyatott apartmantömb áll,  melyek a Hyakunincho (百人町) egykori szociális lakásai voltak. Az 1964-es tōkyōi olimpiára való készülés során igyekeztek kipucolni a várost, kivált annak hátrányos helyzetű csőcselék népét, és ide Shinokubóra telepitették őket. Számos egyéb épület mellett a képek tárgyát képző objektumot is az ő lakhatásuk végett húzták fel. A kétszintés épület földszintjét irodáknak, mig a második emeletet pedig szociális lakásoknak adták ki. A környék, s ezen objektum lakói főként napszámosok és Zainichi, azaz Japánban élő koreaiak (在日韓国人) lettek az ötven-hatvanas évektől kezdődően.   Apropó, akit érdekel a a háborút követő Japánban élő koreaiak viszontagságos élete, azoknak ajánlom Kaikō Takeshi - Ószakai éjszakák cimű könyvét. A hivatalosan Hyakunincho önk...