Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

A Kék-folyó tényleg kék?

Az iskolai történelmi atlaszok előszeretettel hivatkoznak Kína két nagy folyamára, a Huang-hóra [Huáng​ Hé 黄河], mint a Sárga-folyóra, valamint a Jangcekiangra [Yángzijiāng, 扬子江], mint Kék-folyóra. A Huang-ho esetében az atlasz helytálló, de mi a helyzet a Jangcével? Milyen színű egyáltalán? 

Kínában több, mint 1500 folyó van, ezek közül a 6300 km hosszú Jangce, és az 5400 km hosszú Huang-ho a legnagyobb jelentőséggel bíró. A Huang-ho, vagyis a Sárga-folyó völgyét tekintik a kínai civilizáció bölcsőjének,  ahol az első kínai faluközösségek, majd államok megalakultak, s kiknek egyik fontos problémáját képezte az állandóan áradásokkal fenyegető (valójában nem csak fenyegető, hanem rendre ki is áradó, ami egyébiránt nagymértékben befolyásolja majd a kínai világszemléletet és gondolkodást arról, hogy minden változásban van, semmi sem állandó) szabályozása. Mivelhogy a Sárga-folyó nagy mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól, ebből adódik elnevezése is. 

A Jangcekiang elnevezése azonban már önmagában problematikus. Ligeti Lajos munkáiban számos alakban találkozhatunk a folyó nevével: Csangcsiang [Cháng​ Jiāng, 长江], Jangce [Yángzi, 扬子], Jangce-kiang [Yángzijiāng, 扬子江], Ta-csiang [Dà Jiāng, 大江], a Vasárnapi újság 1854-1860 jelen példányában pediglen a Yangtsekiang [Yángzijiāng, 扬子江] átírás is előfordul. Az egyik problémára, a -kiang/-csiang végződésének különbözőségének magyarázata, hogy a -king [jīng, 京, 'főváros'] és a -kiang [jiāng, 江, 'folyam'] "archaizáló forma a földrajzi nevek között, pl.: A Peking, Nanking, Csunking városnevek [a magyaros átírás szerint Pejcsing, Nancsing, Csungcsing lenne, ami nota bene újfent pontatlan volna a pinyin átírásban használt Běi​jīng, 北京; Nán​jīng, 南京; Chóng​qìng, 重庆 helyett, minekutána a pinyinbeli j- (pl.: jīng) IPA kiejtésben [t͡ɕ], egyszerre ejtett c és ty, hehezet nélküli (aspirálatlan) ty-hang, csak a magyar tudományos átírás szereti k-/c-nek ejteni. Hasonlóképp a pinyin q- hangja (pl.: Chóng​qìng), a nemzetközi fonetikai ábécé átírásával [t͡ɕʰ], ami egy egyszerre ejtett c és ty lenne hehezetesen (aspiráltan) = tyh, ami a magyar tudományos átírásban 'k-/'c-nak szerepel, ami szintúgy nem tükrözi a pinyin kiejtését], a Jangce-kiang, Heilung-kiang [Hēi​lóng​jiāng, 黑龙江] folyónevek és a -kiang 'folyó' utótagú nevek (Jangcsecsiang, Heilungcsiang, - csiang helyett)".

Mindazáltal a Jangce hivatalos kínai elnevezése 'Csangcsiang' [az pontosan Cháng​ Jiāng, 长江, hosszú folyam], az egész folyót a kínaiak gyakorta csak Csiangnak [Jiāngnak, 'a folyó'], vagy Ta-csiangnak [azaz Dà Jiāngnak, 'a nagy folyó'] nevezik. Ugyanakkor, mivel egy 6300 km hosszú folyamról van szó, nem meglepő, hogy egyes szakaszainak is külön elnevezése van, ily mód a felső folyás egy szakaszát Csinsacsiangnak [Jīn​shā​jiāng 金沙江, 'aranyhomok-folyam'], míg az alsó, Nán​jīng alatti szakaszát Jangcénak [Yángzi, 扬子] illetik. A Jangce nevében őrzi az ősi fejedelemség emlékét, melynek fővárosa Jangcsou [azaz Yáng​zhōu 扬州] volt, így a folyó a 'Jang [Yáng] ország gyermeke' (Jang-ce/Yángzi, 扬子) nevet kapta.

Martino Martini olasz jezsuita 1654-ben azt írta a Jangcéről, hogy nevének jelentése: a Tenger fia. A tévedés oka vélhetően az, hogy a Jang-fejedelemséget jelölő írásjel [Yáng, 扬] kiejtése azonos a szintúgy jang olvasatú 'tenger, óceán' írásjegyével [yáng, 洋], Martini e kettőt keverhette össze az azonos hangzás miatt. (Kevésen múlott, hogy a mai iskolai atlaszokban nem a 'Tenger-fia-folyó' fordítás szerepel...)

Ergo a Jangce elnevezés sosem hivatkozott a teljes folyamra, tévesen csontosodott meg számos nyelven, így a magyarban is; csak az első európaiak vélték így, akik a tengerről érkezve először ugyebár a folyó torkolatával találkoztak, az ottaniak pedig azt mondták nekik, hogy Jangcénak hívják ezt a folyót. (Holott az ottaniak csak a teljes folyam egy szakaszára használták ezen illetést.) Minderre már a XVI.-XVII. században sor került, a korabeli jezsuitáknak, így Martino Martininek vagy éppen Matteo Riccinek, Louis Le Comtének köszönhetően, akik felváltva használták műveikben a Csiang és a Jangce elnevezést.

A Csang-csiang [Cháng​ Jiāng], mint Kék-folyó elnevezés pontatlansága Lóczy Lajos művében [A Khinai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Budapest, 1886] is megjelenik: "a folyó torkolata folyamatosan változik, folyvást új homoszigetek keletkeznek, a meglévő homokzátonyok pedig elmosódnak. A franciáktól kapott »Kék folyó« név a Jangcze-kiang torkolatára csakugyan nem illik rá, mivel a tenger nemcsak a folyó torkolatában, hanem messze tőle szőkére van festve az iszaptól". A Jangce tehát nem éppen kék, de mondjuk sárga. Lóczy szerint a Kék-folyó elnevezés a franciáktól származik. Ez igaz is lehet, miképp a franciák igen gyakran használják a fleuve Bleu kifejezést a Jangcéra. Az olaszok is elvétve, de használják a Fiume Azzurro, a spanyolok pedig a Rio Azul névelakot, ám mindig a Jangce mellett, nem pedig annak helyettesítésére. A francia, olasz és spanyol lexikonok szerint a Kék-folyó elnevezést európai hajósok, vagy a már említett jezsuiták ragaszthatták rá a Jangcére, vagy szarkasztikusan (hiszen bárminek nevezhető, csak kéknek nem); vagy csak hogy egyszerűen megkülönböztethessék az ugyancsak sárga színű Huang-hótól. 

A történelmi atlaszokból talán éppen Lóczy könyvéből került be a Kék-folyó elnevezés, annyi azonban biztosra vehető, hogy a kínaiak soha nem hivatkoztak leghosszabb folyamukra Kék-folyóként; e kifejezés csak az újlatin nyelvekben, a XVII.-XVIII.-XIX. századi művek egy bizonyos részében szerepel önkényesen, a tudományos jellegű munkák igyekeznek elkerülni ennek használatát. A nemzetközi sinológiai irodalom is az esetek túlnyomó többségében a Jangce (vagy a Csang-csiang/Cháng​ Jiāng) elnevezést használja, de mint azt láthattuk, Jangce esetében is egy félreértésen alapulva. A Jangce név viszont Kínán kívül teljesen általánossá vált, így nem lenne túl sok értelme bármit is változtatni rajta. Ám a Kék-folyó illetésnek sem a magyarban, sem a nemzetközi használatban nincs semmi értelme, már csak azért sem, mert a Jangcéval ellentétben még a folyam kínai nevéhez sincsen semmi köze

Németh György: Karthágó és a só. Az ókortörténet babonái. Bp., 2002. 47-48.p.

Megjegyzések

  1. Jut eszembe, a Kara-féle mongol-magyar szótár szerint a Jangce mongol neve Хөх мөрөн (írott mongol: köke mörün ᠬᠦᠬᠡ ᠮᠦᠷᠦᠨ ),azaz "Kék Folyó".

    VálaszTörlés
  2. Hmm, ez erdekes, eszerint nem pusztan Europaban honosodott meg, kerdes a mongolba hogy kerult at kek-folyokent. Bar bizonyara szinten nyugati kutfobol, ha kinaibol semmikepp sem lehetett.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos többet én sem tudok, de majd megkérdezem Olivért , ő szokott régi mongol és mandzsu szövegeket olvasni :)

    VálaszTörlés
  4. Olivér azt üzeni, hogy még sosem hallotta/olvasta és majd megkérdezi
    pár belső-mongi ismerősétől
    (ha már a folyóneveknél tartunk, a sárga-folyót qatun γool-nak, (kánné
    folyónak) nevezik

    és ezt a mai
    napig használják)

    VálaszTörlés
  5. Megnéztem a belső-mongol kiadású mongol-kínai szótáramban*, és abban is Kék folyó ᠬᠦᠬᠡ ᠮᠦᠷᠦᠨ a 長江 neve、viszont egy régebbi írásjegyszótár** a Kék folyón kívül az urtu mören ᠤᠷᠲᠤ ᠮᠦᠷᠡᠨ "Hosszú folyó" nevet is feltünteti.



    * 蒙汉词典 ᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ ᠬᠢᠲᠠᠳ ᠲᠤᠯᠢ 内蒙古大学出版,2008年
    ** 汉蒙字典 ᠬᠢᠲᠠᠳ ᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ ᠲᠤᠯᠢ 内蒙古人民出版社,1987年

    VálaszTörlés
  6. A Hosszú-folyó teljesen érthető; a Kék-folyó elnevezés pedig úgy tűnik véglegesen megcsontosodott a mongolban, ha a 2008-as kiadású szótárban is így szerepel.

    VálaszTörlés
  7. Tegnap e-maileztem erről szintén mongol szakot végzett druszámmal, aki felvetette, hogy itt talán égtájról lehet szó - ugye a kínaiban is az égtájakhoz egy-egy szín van rendelve (東方:青龍、北方:玄武、南方:朱雀、西方:白虎)...illetve elképzelhetőnek tartotta, hogy esetleg a mongolok egy tibeti elnevezést vettek át - viszont egyikünk sem tud tibetiül :)

    Egyelőre wiki 先生: tibetan names

    VálaszTörlés
  8. Arra is gondoltam - lehet, hogy f@szság - , hogy ez a Kék folyó elnevezés talán 青海省 tartomány (mongol neve:Xөх Hуур/ köke naγur ᠬᠦᠬᠡ ᠨᠠᠭᠤᠷ) nevéből eredhet....

    VálaszTörlés
  9. Érdekes felvetések! Megnéztem a Terjék féle tibeti-magyar szótáramat, abban nem szerepel erről semmi; letöltöttem egy tibet-angol szótár alkalmazást, de abban csak a འབྲི་ཆུ་ [Drichu] példát hozza, ami az a bizonyos "nőstényjak folyama" lenne. A Jangce egy másik szakaszának (illetve a forrásához közeli ágának) tibeti elnevezése, amit kínaiul 当曲-nek [Dāngqū] írnak át, az valóban "mocsaras folyót" jelöl: 长江源地区除沱沱河外,另一条大河名叫当曲,藏语中是沼泽河的意思

    Pedig ez a tibeti vonal alapjaiban véve logikusnak tűnne a mongol átvétel szempontjából, kérdés a tibetiben volt-e kék-folyó titulus a Jangcéra. De Qinghai mongol neve is jó tipp lehet! Végül is a 青 kéket is jelenthet. (Meg zöldet meg szürkét...)

    Mellesleg ahogy keresgéltem kínai oldalakon is, egy mondatban beleütköztem a kék-folyóba kínaiul: 蓝河

    "其中从黄河上游流域向南一直到蓝河(即长江。――译者注)"

    VálaszTörlés
  10. Hoppá! 蓝河! Ez vajon megtalálható régi kínai forrásokban is? Lehet, hogy majd megnézem a 中國基本古籍庫-ban.

    VálaszTörlés
  11. Igazából kétlem, hogy a Jangce jelentésében régebbi szövegekben is utalhatna rá, mindenesetre érdemes lenne megnézni! Egyelőre a fenti mondaton kívül nem találtam más szöveget, amiben előfordult volna.

    VálaszTörlés
  12. Találtam pl egy ilyet, igaz, ez 黄河 : ...在黄河西大雪山北源出索諾木達西嶺北流四十餘里拆東北一百餘里又合南來之密喇河北來之薩爾哈卜齊海阿爾昂諸水東流三十餘里入黄河呼藍河....

    (清 穆彰阿《(嘉慶)大清一統志》卷五百四十六  四部叢刊續編景舊鈔本)

    VálaszTörlés
  13. Na ez egyre zavarosabb :) Bár nem túl hosszú szakaszról van szó, a Huanghe kék-folyóként való azonosítása szerencsére nem került divatba :)

    VálaszTörlés
  14. Lehet, hogy írnunk kéne erről közösen egy cikket- mármint a Kék folyóról.
    De majd erről privátban értekezzünk:)

    VálaszTörlés
  15. Nagy segítség volt az írás, köszönöm. A hozzászólások legalább annyira érdekesek, mint a cikk!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…