Riverside Kitchen & Bar
Tavaly óta vált rendhagyó szokásommá, hogy én elbicajozok Hakonéba, azon belül is Górába, a Hotel Indigóhoz, asszony meg a kaiju pedig shinkansennel jön utánunk. Ez egy tökéletes win-win: én bicajozhatok, a kaiju shinkansenezhet, asszonyt pedig megnyugtatja az onsen.
 |
| egy highall a nagy várakozásban |
Az első alkalommal valami brutális hegyimenetnek gondoltam Górát, pedig hejj, onnét még hosszú s a pusztulat által kikövezett, meredek út vezet feljebb s feljebb az Ashinokoig, na, az még durvább mászás. De idén már nem éreztem olyan nagy melónak, de tény, arra pont elég az kb. 700 méter emelkedő Yumotótól Góráig kb. 12 km hosszan, hogy én is várjam bizony az onsent.
A hotelnél nyújtózkodok egyet, összepakolom a bringám a szállítótáskába, bekopogok a stoplis cipőmban és becsekkolok. Az újonnan érkezett vendégeknek való pezsgők közül nagyjából az összeset megiszom, ami az asztalon van, és totál ellazulok. Dejszen senki nem dolgozott meg ennyire azért, hogy idejöjjön, mint én, nem?
Megérkezik a kiccsalád, felmegyünk a szobába, onsen fürdő csobogását elindítjuk, oh szeretjük ezt a hotelt.
Hakone, a ködbe burkolózó hegyek, az onsen gőze, enyhén kénes szaga, és a Hayakawa folyó zúgása. A Hotel Indigo Hakone Gora étterme, a Riverside Kitchen & Bar a megszokott klasszikus ryokan vacsorák (kaiseki) helyett valami egészen mást lép: a nyílt, fatüzelésű grill konyhát ötvözi a helyi, organikus Kanagawa tartománybeli, illetve hakonei alapanyagokkal és a francia bisztró/fine dining technikákkal.
A Signature Course menü pontosan ezt a tüzet és terroirt hozza el a tányéron:
1. Előétel
Már a nyitány megmutatja a hely karakterét. Nem egy átlagos felvágottat kapsz: a marhanyelvet lassan, abálva konfitálták amitől hihetetlenül szaftos és omlós maradt, miközben a faszenes grill szolid füstösséget adott neki.
Mellé két zseniális kísérő érkezett:
Hakone Kakuzan Yuba (湯葉): a szomszédos Kakuzan híres, kézműves friss tofu-bőre. Selymes, tejszínes, krémes textúra.
Ravigote szósz: egy klasszikus francia, savanykás-pikáns zöldfűszeres mártás habosított, könnyed formában, ami a ropogósra szárított póréhagyma-csíkokkal jól kiegészíti a marhanyelvet.
2. Hal "ősi rizzsel"
Gyönyörű, ropogósra pörzsölt halbőr. A helyi tengeri hal alatt egy selymes, Aonori (tengeri zöldalga) infúziós tejszínes krémmártás terül el. A hal alatt párolt kínai kel és kodai-mai (古代米) = "ősi rizs" lapult (ez nem valami általános ősember által evett gabona keverék, hanem Japánban használt, hagyományosnak/ősi típusúnak tekintett rizsfajták gyűjtőneve. Ide tartozik például a fekete rizs (黒米) és a vörös rizs (赤米) is.
És mellette volt mochi-mugi (もち麦) = egy árpaféle, amely főzve kifejezetten rágós, rusztikus, kellemesen harapható textúrát adott a fogásnak. A tetején a ropogós kelkáposzta-chips, a sárga virágszirmok és a fűszernövények nemcsak látványban, de ízben is összehozták az erdőt és a tengert.
3. Főétel: faszenes marha steak, Périgueux szósszal
A vacsora ékköve, ahol a fatüzelésű grill igazán megmutatja az erejét. A japán marha kívülről pazar kéregre pirult a bükkfa parázsán, belül tökéletesen rózsaszín és szaftos maradt.
Alatta egy sötét, mély, tükörfényes Périgueux szósz terül el, ez a francia konyha klasszikusa, egy Madeira boros, szarvasgombás, redukált pecsenyelé. A steak tetejére sült sárgarépa és ropogósra sült gyökérzöldség-forgácsok kerültek. A fafüst, a szarvasgomba és a marha íze valami brutális egységet alkotott.
A bor: Famille Perrin Côtes du Rhône Réserve 2022
Egy ilyen fagrill-fókuszú menühöz nem is választhattunk volna jobb kísérőt, mint a Rhône-völgyi Perrin család klasszikusát. Ez a Grenache-Syrah domináns cuvée a maga érett piros bogyós gyümölcsösségével, fűszerességével és bársonyos taninjaival zseniálisan simult a füstös marhához és a szarvasgombás Périgueux szószhoz.
4. Desszert
Zárásként a klasszikus japán epertorta (epres shortcake) újraértelmezése érkezett egy elegáns koktélüvegben tálalva. Szivacsos piskótakockák, friss édes eper, könnyű tejszínhab, természetesen liofilizált epermorzsák és valódi rózsaszirmok. Egyszerre frissítő, illatos és könnyed.
A vacsora végén pedig a kávé helyett a kötelező helyi választás: Hakone Sanroku Tea (a Hakone-hegység lábánál termelt, mély aromájú zöldtea).
Oh, és a hely reggeli büféjét is imádjuk, de arról majd legközelebb. Szeretjük ezt a hotelt, közel van, a kiszolgálás pazar, kaja jó, az onsennel együtt pedig nyerő kombó. Már lefoglaltam a következő utunkat is...
Kapcsolódó bejegyzések:
Hakone Reloaded
Sushidokoro Miyaba (すし処 宮葉)
Maz
Amakawa
Ayu - az édeshal, fincsi mi?
Utazás a dashi körül - dokumentum filmajánló
A hegyi bálna - nem az aminek gondolod!
A részeg bálna - ez sem, vagy igen?
Peca a Fuji lábánál - fotókban gazdag poszt
Megjegyzések
Megjegyzés küldése