Doufukuai

Itt van.  Itt van az átkozott.  A japán nyár .  Hogy percek alatt a cirógató késő tavaszi szellők nagy drabális, fekete-lucskos, hevült indák metamorfózisaként vessék rád magukat, s mintegy szórakozottan préseljék ki az élet utolsó szikráját szalonképtelenre szuvidálódott, nyamvadt kis testedből. Ez, ez a japán nyár , az évszakok Upside Downja , a szezonok Gruffacsórja, a földi élet inverz pokla .  Mivelhogy a tsuyu (梅雨), az esős évszak az idén felháborítóan gyorsan lezajlott, 0-24 órában 30+ fokok, és közel 40 fokos hőérzet jellemzi a mindennapokat . Hidd el hogy brutális , nem középiskolás fokon.  Hakone csendélet Valahova el kellett takarodni a városból . De nem túl messzire mert lusták is vagyunk.  Ilyen fejem van a japán nyár során Hakone, mondja az asszony.  Hát hogy ne! - vágtam rá. Úgyse voltunk már egy jó ideje, az utolsó Hakonés posztot pedig is már jó pár évvel ezelőtt toltam . Vonatra pattantunk, de nem a Romance Car -ra, mert a sima gőzös sem alávaló, és nem sokkal lass

Tōkyō környéki túrák következő, mintegy közhelyes epizódja Hakone. Hakonéba tőlünk eljutni elméletileg nem lenne különösebb kihivás, ámbár a kanagawai Odakyu- vasútvonal éppúgy a kifürkészhetetlen természet karmai között nyomorog, mint a Magyar Államvasutak Zrt. Szombat reggel szokatlanul korán sikerült zigótaállapotból embert faragni magunkból, s már kilenc óra tájékán Odawarában voltunk honnét pusztán egy zhenjiangi fogatlan vámpir köpésének hatótávolságában lokalizálódik Hakone (箱根) városa (6 km). De az kegyetlen természeti erők rettentő faágat basztak az Odawarából Hakonéba induló vasútvágányra, ami totálisan megbénitotta a közlekedést órákon keresztül.  Marhára nem illik az az Ashinoko (芦ノ湖) tóra ez az álkalózhajó... Sebaj, fogjunk taxit - gondultuk, hisz nincs olyan messze Hakone. Ez alapvetően jó ötlet volt, csakhogy előttünk éppen 126,999,000 embernek is eszébe jutott , ergo már a taxiba sorban állók enumerációját nézve feladtuk az egészét. Menjünk gyalog? Fen