Doufukuai

Múltkoriban már rimánkodtam, hogy mi lesz ezzel az idei top 15 fotó-összegző posztommal. Lévén, az elmúlt évek legnagyobb problémája általában az volt, hogy a sok tízezernyi éves termésből kiszortírozni mondjuk tizenötöt felettébb málenkij robot munka volt. Ezúttal a kihívás épp ellenkező: összevajúdni 15 értékelhető képet az idei fotóim közül úgy, hogy kvázi szart se fotóztam 2020-ban. Mindazonáltal veselkedjünk neki! Pedig nagy reményekkel indultam az idén, beszereztem egy Olympus EE1-es dot sightot, teljesen Madarász Henrik inkarnációjának képzeltem magam, január havában elmentem a Zenpuku-ji (善福寺) templom tavaihoz. Némi séta után először azt hittem egy szürke gémet látok, de ahogy közelebb mentem és elkezdtem fülelni, arra lettem figyelmes hogy mordoriul beszél, aszondja:  Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul,ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul. Szóval ez Szauron szeme volt na.  Aztán még mindig a Zenpukijinél jött a kedvencem, a jégmadár, amihez amúgy tény...

Ha továbbmész egy kicsit Miyagikyón , akkor a Yamadera állomáson találhatod magad, ahova már régóta szerettem volna elmenni, ugyanis a templom-komplexum egy nagyon is festői környezetben foglal helyet. Yamadera (山寺) nem zsákbamacska, a templom fordítása annyit tesz: hegyi templom , és hát az is. Leánykori, pontosabban a Tendai buddhista szekta (天台宗) szerinti hivatalos elnevezése ugyanakkor sokkal buddhista templomosabb: Risshakuji (立石寺).  Nevezzük akárhogy is, ez hely volt legutóbbi utunk fő célpontja, hiszen még így november vége felé is mámorító az irizáló őszi-levél pigment pornó, és a japán kormány GoToTravel kampánya végett még kedvezményesen lehetett shinkansen + hotel kombót is foglalni (aztán egy hétre rá Koike-san meg Suga daddy újfent magára húzta a szopóálarcot, miszerint mengo-mengo, mégse kéne utazgatni kérem szépen, holott Japánban egyelőre egy hónap alatt továbbra is többen halnak meg öngyilkosságban , mint koronavírusban az egész év alatt ...).  Na de kan...

FCK 2020 , Scooter nem tud hibázni. Tulajdonképpeni első kimozdulásunk az idén Tokyo betondzsungeléből a GoTo Travel kampány végett GoToLepárló lett, mégpedig Sendai, azaz hogy a Nikka Miyagikyo lepárlója (宮城峡蒸溜所). A japán kocsmológia tudományos bejegyzés-sorozat következő állomása Taketsuru Masata (竹鶴政孝), a Nikka whisky alapítójának második lepárlója volt tehát.  Pár évvel ezelőtt jártam már fent Hokkaidón a Nikka első lepárlójában , Yoichiben, amely kapcsán részletesen beszámoltam Masataka Taketsuru bátyó és a Nikka whisky történetéről, röviden arról van szó hogy a karizmatikus lepárlómester Skóciában tanulta ki a whisky-gyártás művészetét a speyside-i Longmornnál illetve a campbeltowni Hazelburnnél, aztán Japánba visszatérve kezdetben Shinjiro Toriival (鳥井 信治郎) dolgozott, és segédkezett a Yamazaki lepárló létrehozásában, ami ma ugyebár a Suntory italnagyhatalommá növő cég része lett. Ezután a környezeti viszonyaira hasonlító Hokkaido szigetére ment, ahol megalapította Yoichit,...