A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xúnzǐ (荀子) , Lǚ shì Chūn qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huángdì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huìyào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszárma...
Mi az a vörös csillag az utolsó képen? :)
VálaszTörlésNem tudom, de én már semmin nem lepődök meg Kínában :)
VálaszTörlés