történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú Láng-gal folytat intimebb viszonyt, feldühödött, s azonmód visszaparancsolta Zhī Nǚ-t az Égbe. (Egyéb alternatívában Zhī Nǚ-t visszakényszerítette korábbi feladatkörébe, hogy irizáló felhőket szőjön, amiről elfeledkezett, míg a Földön akciózott Niú Láng-gal. Niú Láng szíve pedig meghasadt, hogy kedvese egyik pillanatról a másikra egyszerűen eltűnt. Ekkor ökre hirtelen tudtára adta, hogy amennyiben lemészárolja őt magát - mármint az ökröt - s magára ölti annak bőrét, úgy az Égbe juthat. Niú Láng keserű könnyek közepette hentesbárdot ragadott, és próbára tette az ökör szavát. Magára öltötte az ökör bőrét, fogta két gyermekét, s elindult szíve választottjának, Zhī Nǚ felkeresésére. Xī Wáng Mŭ ezen meglehetősen megorrolt, és hajtűjével széles folyamot fakasztott az Égen, hogy elválassza a szerelmeseket, létrehozva ezzel a Tejutat - yínhé (银河) az Altair és a Vega csillag között.
Zhī Nǚ örökkön a folyó egyik partján ülve, véget nem érő szövésfonásra kárhoztatott, míg Niú Láng a távolból figyeli őt két gyermekükkel a másik parton. [Oldalsó csillagai Hé Gŭ (河鼓) és Hé Gŭ sān ( 河鼓三)].
Mindazáltal minden évben egyszer a csókák (vagy szarkák) - kik megsajnálták a szerelmespárt - az Égbe repültek, s egy hidat hoztak létre - quèqiáo (鹊桥) "csókahíd", a Deneb, valamint a Hattyú csillagkép között, lehetővé számukra, minden évben egy estére ismét találkozhassanak, a hetedik holdhónap hetedik napján.
Legalábbis az egyik változat szerint.
A Qīxī a Hàn-dinasztia (汉朝) korából [i.e. 206-i.u. 220], s az akkori emberek csillagimádatából eredeztethető. Qīxī idején fűzérkoszorúval díszítették a kerteket, és a hajadon, avagy friss házas nők különböző áldozatokat mutattak be Niú Láng-nak és Zhī Nǚ-nek, (étel: gyümölcs, tea, valamint korabeli kozmetikumokat.) Az áldozat bemutatását követően e kozmetikumok (vagy smink, etc.) egyik részét a ház tetejére hajították, míg a másikat az adott háztartás fiatal leányzói közt osztották szét, biztosítva őket azzal, hogy éppoly bájossá sarjadnak majd, mint Zhī Nǚ maga.
Egy másik tradíció szerint a lányok Qīxī éjszakáján egy varrótűt hajítottak egy tál vízbe, mintegy hímzési technikájuk ellenőrzése végett: ha a varrótű megmaradt a víz tetején, s nem süllyedt el, azt bizonyította, hogy a leán jártas a szövés-fonás-hímzés művészetében.
Ezen este a hajadon lányok a jövőbeli jó férjért imádkoztak, a frissen házasok pedig a mielőbbi gyermekáldásért.
A hagyományos meteorológiai koncepció szerint ez estére esőzés várható, az Ég potyogó könnyeiből adódóan. Ráadásul, ha Qīxī estéjén, szőlőlugas alatt hallgatózva még akár el is csíphetjük Niú Láng és Zhī Nǚ diskurzusát!
A Qixi ünnep bár Kínában elvesztette korábbi jelentőségét, mégsem veszett ki teljesen a mindennapokból. Egyrészről egyfajta válasz a nyugati kultúrkör ünnepei, mint a karácsony vagy maga a február 14-i Valentin-nap nyújtotta kihívásra – hiszen Kínában is nagyon népszerű, mint a világ legtöbb helyén -, és egyszerűen egy ismételt alkalom a szerelmesek számára, hogy kinyilvánítsák érzelmeiket, vagy pusztán kimozduljanak egy kicsit. Másrészről pedig a modern reklámipar és a média is igyekszik felhívni a kínaiak figyelmét arra, hogy itt az idő a pénzköltésre is – persze csak a szerelem jegyében -, és arra is, hogy vannak itt saját tradíciók, nem kell folyton a nyugatot majmolni. Igaz ami igaz, az utóbbiak Kínájának – hol a hagyományos értékrend már igencsak kiveszőben van – nem is a legkorszerűbb csúcstechnológiára, hanem egy kis elgondolkodásra volna szükség, mi az kínai kultúra és mit jelent kínainak lenni. Talán ennek egy lépése lehet a Qixi ünnephez hasonló szokások felelevenítése is.