Doufukuai

A vadászat szerepe a kínai civilizációban hosszú, folyamatosan változó történettel rendelkezik, de talán sosem szólt pusztán zsákmányszerzésről. Mielőtt a császárok rákaptak volna a porcelángyűjtésre és a költészetre , a kedvenc elfoglaltságuk a vadászat volt. Nem azért, mert nem volt jobb dolguk, hanem mert ez volt az a terep, ahol minden szem látta, ki az igazi főnök . Az udvari vadászat egyszerre volt élő reality show, hadgyakorlat és politikai kampány. A korai idők óta a természetfeletti renddel, a hatalommal és az uralom legitimációjával fonódott össze - mondhatni tehát, a vadászat a császár és az arisztokrácia privilégiuma volt. Ebben a posztban végigjárjuk a kínai vadászat történetét: az úri dzsemboriktól a nagyszabású császári hadgyakorlatokig, külön kitekintéssel a népi vadászatra és a kínai etnikumok vadászathoz kapcsolódó szokásaira. A Zhou-kortól a Tang-korig: a hatalom szertartásos vadászatai Már a Zhou-korban (i. e. 1046–256) a királyi és arisztokrata vadászatok elsősor...

A matagi (マタギ, vagy 又鬼) Japán észak-keleti, Tōhoku régiójának, évszázados hagyományokra visszavezethető, hagyományosan téli medvevadászatra szakosodott, képzett vadászai, melyek közössége szórványokban bár, de a mai napig fennmaradt. A japán középkortól kezdve dokumentált vadászkultúra a XIX. században, a modern lőfegyverek , úgymint a Murata-puska (村田銃, Murata jū) bevezetésével párhuzamosan folyamatosan hanyatlani kezdett, mindazonáltal nem tűnt el teljesen. Ma elsősorban az Akita (秋田), illetve Aomori (青森) tartományok között elterülő Shirakami-Sanchi (白神山地) hegyvidéki területén élnek hagyományőrző matagik, akiknek kultúrája igen sok elemben osztozik az ainuk medvekultuszával is. A matagi közösségnek sajátos nyelvezete van, mely egyfelől a társadalmi helyzetükből, illetve foglalkozásukból adódó szociolektus (csoportnyelv), a helyi észak-japáni nyelvjárási hatások illetve az ainu nyelvből eredeztethető kifejezések egyedi keveredését mutatja. E sajátos matagi zsargont még a lokális falv...