Doufukuai

Ha pusztító betegségek után kutat az ember a történelemben , nagyjából arra a megállapításra juthat, hogy azok mindig a társadalom legszegényebb, marginális csoportosulásait sújtották leginkább. Az előkelő, vagyonos társadalmi csoportok ugyanis egyrészt sokkal magasabb minőségű élelemhez, illetve az adott korszak legfejletettebb orvosaihoz juthattak hozzá. A XVIII. század végén Japánban azonban egy olyan nyavalya jelent meg, amely kezdetben kizárólag az akkori társadalom csúcsát képző, fővárosi elit tagjait támadta meg. Még a császár és annak családja sem volt immunis a titokzatos kórral szemben.  Ennek kapcsán történhetett az 1877-ben, hogy a Meiji császárnak  tehetetlenül kellett végignéznie nagynénje, Kazu hercegnő lassú halálát. A halál oka a rettegett kakke (脚気) betegség, mely fokozatosan, könyörtelenül leépítette a beteg szervezet: kezdődött beduzzadó lábakkal, majd a belassult beszéddel. Fokozódott a részleges bénulással, görcsrohamokkal, heveny hányással. Végül a halál végső

Meglehetősen kevés adat mutatkozik azzal kapcsolatban, hogy mennyit vesztett Kína a rendelkezésére álló rizsfajtákból az 1970-es évektől kezdődően, de az bizonyos hogy elképesztő mértékben lecsökkent az általánosan fogyasztott rizsfajták száma. Par example, az 1950-es években egyedül Húnán (湖南) tartomány földművesei több, mint 1300 különböző típusú rizsfajtát termesztettek, ez a szám 2014-re mindössze 84-re csökkent. A természetben található vadrizs alapvetően vörös színű, művelés alá vétel során vesztette el fokozatosan a színét , míg végül a maghéja fehérré nem vált. A vörös színű vadrizzsel szemben kevesebb vizet illetve munkát igényelt megművelése, sőt elkészítése is könnyebb volt, ezért mintegy ezer év leforgása alatt a vörös színű rizsfajták művelése szinte teljesen alábbhagyott Kínában. Jóllehet a mai napig a világ számos pontján továbbra is termesztenek vörös rizst, például Afrikában, ahol a fajtanemesítés más irányt vett, de amúgy Ázsia különböző szegmenseiben, többnyire viszo