Doufukuai

Amikor a japán újévre, azaz a Shōgatsu (正月) ünnepére gondolunk, legtöbbünknek a szentélyek előtt kígyózó sorok, a toshikoshi soba , vagy éppen az osechi ételek jutnak eszébe. A japán újév azonban a manapság fősodratú hagyományokon túl olyan rétegeket is rejt, amelyek az évszázadok homályába vesznek, vagy éppen csak a vidéki közösségek emlékezetében élnek tovább. Ezen elfeledett rituálék és népi hiedelmek közül fogunk megvizsgálni néhányat, amelyek a Heian-kori udvaroncok kifinomult világától az Edo-kor babonás éjszakáiig vezetnek. De mégis hogyan váltottak valóra álmokat egyetlen papírlappal? Miért borultak virágba a fák a legnagyobb fagyban? És miért volt a hosszú élet záloga adott esetben egy sziklakemény hamika? Takarabune (宝船) és a rémálomevő Baku  A hatsuyume (初夢) képzete A japán hitvilágban az év első álma, a hatsuyume (január 1. vagy 2. éjszakáján) sorsfordító erejű. De mi van akkor, ha nem a szerencsét hozó Fuji-heggyel, sólyommal vagy éppen padlizsánnal álmodunk (一富...

A japán újév elmaradhatatlan kelléke a mochi (餅), amit szoktak volt rizs süteménynek is fordítani, de hát közelről sem sütemény, inkább afféle zselészerű állagú, tésztának látszó tárgy. Állítólag már a Jōmon-korszak vége óta ismert Japánban, ami pedig nem mostanában, hanem i.e. 300 körül volt.  A mochi azonban a későbbiekben sem merült feledésbe: a Heian-korszakban (i.sz. 794-1185) vallási rituálék során alkalmazták mint áldozati ételt, majd a Muramachi-érában (i.sz. 1336-1573) a szamurájok asztalára is felkerült, mint a tea-szertartás fontos kelléke, mivel jól ellensúlyozza a mochi édessége a zöld tea keserűségét. Sőt, még a csatába is vittek magukkal mochit, hiszen egyszerűen elkészíthető, illetve szállítható, ezért mondták azt, ha a szamuráj mochit püföl, akkor azt jelenti hogy nemsokára háborúba indul.  mochigome, a ragacsos rizs De nem csak az elit számára szolgál sokoldalú snackként. Mivel elég magas a tápértéke - egy matchbox méretű mochiban annyi kalória van, mint e...