Doufukuai

2017 december közepén járunk, s mivel nemsokára hazaugrok egy kicsit, még mielőtt belevetődnénk az idei karácsonyba, visszapislantunk a 2017-es évre, azon belül is a kedvenc fotókra , ami az utóbbi pár év óta már-már hagyománnyá válik a blogon. Az idén számolni se tudom, mennyi kép készülhetett, minimum 14-15,000 fotó rejtőzhet az ezen esztendő számára nyitott mappákban. Ezekből kisérlem meg kiszortirozni ki a legjobb, de legalábbis legkedvesebb 15-öt, lásd alább: Három alkalommal próbálkoztunk a Skytree bevételével, mióta Tōkyōban élek, s idén harmadik alkalomra végre sikerült - és azt mondom megérte: az esti fényekben vibráló, gigászi metropolisz látványa valóban nem mindennapi. Nem mellesleg, a 350 méter magason lévő kilátóban jöttem rá, hogy nekem kell egy drón . Divatguru az Omotesandōról - nem lehetett nem lefotózni e figurát! Vizcseppek az eső után - Numappara ködgubába burkulózótt lápvidékén barangoltunk, az egyik legjobb idei kirándulásunk során Backstreet B

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy K

Tōkyō környéki túrák harmadik epizód, mely során újfent Okutamára vettünk utunk, mégpedig a Hossawa vizesés felkeresésére, mely Hinohara falvában található. Nem túlzottan felkapott hely, az odajutás elég macerás, busz-vonat számos átszállás, ergo módfelett mendokusai. Ahogy megérkeztünk a rövidke túra kiindulópontjához, a feljutás már féllábbal vagy gördeszkával is kivetelezhető, kb. 30-35 perc, szép nyugis környezetben. Az ún. shinrin-yoku (森林浴), vagyis az "erdőfürdőzés" most úgy is felkapott fogalom lett, miszerint a természetben való laza séta jótékony hatással van mind a testre és lélekre. Én igazából csak abban biztam, hogy a vizesés majd elmossa a másnaposságom.  A vizesés maga nagyon szép, és valóban felfrissitő. Rajtunk kivül pedig alig volt 1-1 túrázó, szóval ha valami könnyed és csendes túrára vágyunk, optimális választás lehet. A visszaúton ráadásul kisütött a nap. Ó, és a képek végén találsz egy videót is. Postának álcázott ajándékbolt