Doufukuai

Az umami (旨味) a japán konyha nagyjából mindene. Elsőre talán nem érzi az ember, hiszen ez jobbára egyfajta kombinációja az ízeknek. A dashi alaplé (出汁) pediglen - mely kombuból (昆布, szárított tengeri alga) és katsuobushiból (鰹節, fermentált tonhalpehely) felhasználásával készül - az umami alapját adja a legtöbb japán ételben, legyen szó miso levesről, vagy tésztafélékről mint az udon vagy a rámen, de akár a tamagoyaki is. ©Eric Wolfinger Az Art of Fermenation című könyv mellett az idei könyvlistám egy másik kiemelkedő daradbja Chad Robertson: Tartine Bread elnevezésű műve, a híres san fransicói pékség történetét és kenyérsütő módszereit bemutató könyv kivételesen gyönyörű fotókkal illusztrált, ezért a fotósnak, Eric Wolfingernek  is utána néztem egy kicsit, és ennek kapcsán találtam egy általa készített, pazar dokumentumfilmet, ami a dashiról szól.  ©Eric Wolfinger A 15 perces műben Wolfinger Shinobu Namaét (生江史伸), Tōkyō egyik Michelen-csillagos éttermének, a L'effervescence  séf

Minden augusztus első péntekjétől kerül megrendezésre a három napos Hachiōji fesztivál , mely ezen intervallum alatt a [ pia]-parádé-performansz pikáns triászát igyekszik matsuri level 1000 szinten prezentálni. Hachiōji (八王子市), anno textiliparáról hírös város az Edo-korszak egyik jelentős útvonalán, a Kōshū Kaidōn (甲州街道) helyezkedett el, mely út a főváros Edót és az akkori Kai-prefektúrát (甲斐国, a mai Yamanashi-prefektúra) kötötte össze egymással. Az ünnep eredetét tekintve eredetileg két különböző fesztivált is rendeztek a környéken, mely két külön dashi (山車) felvonulással járt, az egyiket a Hachiman Yukamo (八幡八雲神社) szentélynek, míg a másikat a Taga-szentélynek (多賀神社) szánták, melyek egyaránt Hachiōji régi városának külvárosában lokalizálódtak a Kōshū úton.  1961-ben a két ünnep végül egyesült, és ekkor váltott a Hachiōji matsiru elnevezésre is, melyhez dashi kocsik, és ez ezekhez tartozó népes ujiko (氏子), azaz a hívők kompániája is csatlakozott.  簓獅子舞 Az ünnepségsoroz