Doufukuai

Kanmangafuchi misztikus jizō szobrai után tettünk egy pihenőt a ryokan-ban, és az anhui tartománybeli kínai lakos köpésének hatótávolságában található " Istenek hídját " (Shinkyō, 神橋) vettük célba, mely a Futarasan szentély (二荒山神社) részét képzi, s nem mellesleg Japán egyik leghíresebb s legszebb hídja is egyszersmind. A legenda szerint egy Shōdō (勝道) nevű pap spanjaival i.sz. 766-ban megmászta a Nantai hegyet (男体山, a " férfiú test hegyet ", amiben a neolitikum utáni ősjapánok egy jókora farkat véltek felfedezni - innen is az elnevezés talán - na de hogy Shōdōék miért nem a guizhou-i cickó-hegyen próbáltak szerencsét , nincs megmondója), hogy az ország üdvéért és gazdagságáért fohászkodjanak, viszont nem tudtak átkelni a Daiya-folyón. Shōdō addig imádkozott, míg egy Jinja-Daiou (深沙大将) nevű istenség meg nem jelent előtte, akinek különös ismertetőjegyét két, kezére tekeredett kígyó adta. Jinja-Daiou a kezére tekeredett kék és vörös kígyót szabadjára bocsát