Doufukuai

Bizonyára sokan képzelik még Kínát úgy, ahol emberek millió közlekednek biciklikkel, nos valóban volt, hogy a kerékpár képezte a három nagy cucc (三大件 ), vagyis a társadalmi státuszt biztosító ingóságok egyikét. A bicaj ebbéli értelemben vett 'nagy cucc' szerepben utoljára a 60-as években tündökölt, manapság Kínában a három nagy cucc lényegében ugyanaz, mint a világ legtöbb helyén: ház, kocsi, pénz . A kínai gazdasági bumm és az autók elterjedésével a legtöbb kínai szemében a bicaj a szegénység képzetével kapcsolódott össze, emlékezhetünk még pár évvel ezelőtti tv-s társkereső műsor leánykájának aranyköpésére, miszerint inkább sírna egy BMW-ben ülve, semmit nevetne egy biciklin (我宁愿坐在宝马里哭，不愿坐在自行车上笑). Az utóbbiakban azonban a bicajozás ismét nagyon menő dologgá lett Kínában, de ezúttal ne a kulturális forradalom korabeli bringás elvtársokra, ellenben a nagy kínai fixi-forradalomra (死飞大革命) hangolódjunk! Abban, hogy a bicajozás ismét menő lett Kínában, annak nagy szerepe vo

Van érvényben a shanghai-i közlekedésben. Nanjingban talán túlontúl hozzászoktam, hogy indiai szent tehénként közlekedek, s mint a viszonylag kis számú nyugatiak egyik képviselőjeként viszonylagos védelmet is élvezek; ami annyit tesz, hogy általában átengednek forgalmasabb utakon is, de legalábbis lassítanak. A hinduk szent tehenének szerepében tetszelegni Shanghaiban ellenben nem egy bölcs döntés;  mert ebből a szempontból a város egy vágóhíd . Már ami a figyelmetleneket illeti. Itt senki nincs senkivel, áthaladsz vagy elbuksz, félig átkelsz nem létezik .  Nem flúgos futam, de carmageddon Alapvető taktikaként mindig a lehető legnagyobb embercsoporttal érdemes alakzatban törni előre; hátramenet nincs, az embernek valósággal bele kell vetnie magát a kereszteződésekbe, éppúgy, ahogy egy kifejlett gnú példány teszi azt Mara-folyóba . Shanghai betondzsungelében gyalogosként a leggyengébb láncszem lehetünk, mivel itt a vadon szava diktál - avagy egy szemléletes szólással élve "