Doufukuai

A Shima Onsen (四万温泉) simán kigyógyít negyvenezer nyavalyából, ezért is jelent negyvenezer onsent a neve. Egész Japán egy gigantikus hévíz úgy ahogy van, szóval ahhoz hogy egy onsen kitűnjön, valamit le kell tenni az asztalra. A Shima-folyó felsőbb folyásánál elterülő onsen-mekka viszont Gunma tartomány egyik leghíresebb hévíz üdülő-központja Kusatsu (草津温泉) valamint Ikaho (伊香保温泉) mellett, mindazonáltal az itteni hévizes forrásokat különösen gyógyító jellegűnek vélik, már a Kamakura -korszaktól kezdve, ami pedig nem most volt, hanem valamikor III. Béla és Roberto Carlos magyar királyok regnálása közötti intervallumban, i.sz. 1185–1333 között. De nem akarom túl hosszúra fogni eme bejegyzést, számos okból kifolyólag sem. Egyrészt mert vasárnap este van. Másrészt, mert dúl-fúl a vészhelyzet Tōkyōban, és ilyenkor nem illik arról posztolni, hogy utazgat az ember, még országon belül sem. Mi sem verjük nagy dobra, de mivel sem a munkatársaink, sem a japán családunk nem olvassák a blogom, a

Longsheng - a Sárkánygerinc rizsföldek (龙胜梯田) Guilintől mintegy 90 km-re északra találhatóak, s adnak teret a különböző nem kínai etnikumoknak, úgymint az előbbiekben említett zhuangoknak, yaóknak, dongoknak, etc. Guanxi tartományról egyébiránt ildomos tudni, hogy 75%-ban nem kínaiak által lakott terület, ellenben a kisebbségek által - bár Kínában a kisebbség alatt is 18 milliós számokban kell gondolkodnunk, pusztán a zhuangokat tekintve (igaz, ők vannak legnagyobb számban). Az egyik könyvesboltban vettem pár térképet, és szépen beikszelgettem az izgalmasnak tűnő falvakat rajta. Miután megvettük a jegyeket, olyan gyorsan felpattant unk a buszra, hogy szegény sofőrnek még a busz tv-jében játszott retro-pornót sem volt ideje lekapcsolnia, bizonyára bántalmazta volna a repülőt inter venciónk hiányában. Megkezdődött közel három órás utunk, és egy túrázásra leginkább alkalmas festői környezetben találtuk magunkat. Ámbár picsa hideg volt, mégis fűtött a kalandvágy, így Hepingből (和平乡), ki