Doufukuai

Yokohama kinai negyede, azaz a Yokohama Chūkagai (横浜中華街 / 横滨中华街) mintegy 150 éves múlttal rendelkezik idestova,  s noha mára jóval kevebb kinai él itt, mint korábban, azért még 3-4000 han ajkú lakosba bőven belebotolhatunk, melyek többségét a guangzhou-i diszpóra tagjai képzik.  A yokohamai kinai negyed nem csupán Japán, de Ázsia, s kvázi a földkerekség egyik legnagyobb egybefüggő  külhoni kinai közössége is egyben.  1859-ben nyitották meg Yokohama kikötőjét, s rövidesen megindult a városba érkező kinai betelepedési hullám. Később Shanghai és Yokohama, valamint Hong Kong és Yokohama között is rendszeres hajójáratok indultak, mely ugyancsak az ide érkező kinaiak számának emelkedését vonta maga után.  Az itt letelepedett kinai kereskedő közösség rövidesen saját iskolák, közösségi központok, s saját intézményeik kiépitésébe kezdett. Ekkor épült többek között az itt található leghiresebb templom, a  Kanteibyo (关帝庙, Guāndìmiào) 1862-ben, mely rövidesen a negyed le

Nikkōból visszaérve az Azuya Inn nevű hostelban szállásoltuk el magunkat, a hostel maga nem rossz, de módfelett lehúzósak, fingani is csak kaucióra lehet, 150¥/nap, és minden más tevékenység hasonló alapon működik. Ahogy jöttünk vissza az Art Aquarium kiállításról, hirtelen elkezdett szakadni az eső, Kayoko yukatában nem nagyon tudott még futni sem, ekkor egy japán forma meglátott minket, és odaadta az esernyőjét, hogy ne ázzunk meg, ő meg úgyis a közelben lakik. Én ezen lesokkoltam. Az emberszabásúak társadalmából átmenni az emberek társadalmába mindig furcsa rácsodálkozással tölt el. Shanghaiban már akkor is meghatódom, ha nem szarják le a lábam, ha pediglen valaki 'kedves', legalábbis annak látszó gesztust tesz irányomban, csak morgok és kaffogok mint valami állatok közt felnőtt, kibaszott Maugli. Kínában ugyanis a kamat nélküli kedvesség fogalma nem létezik. Szóval az esernyőjét nekünk adományozó tagra is csak morogtam és kaffogtam, nehezemre esett megérteni, hogy n