Doufukuai

A japán kocsmológia  áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt , amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból , és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Tachiguizushi (立ち食い寿司) - álló étkezős sushizó Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl

Yamanashi a hegyvidékek ölelésében, a hideg hőmérséklet és talajban bőségesen megtalálható vulkanikus törmelék miatt arról is hires, hogy nemigen lehet itt rizst termeszteni, illetőleg csak nagyon viszontagságos körülmények között.  A helyiek ezáltal a rizs helyett a liszt, azaz búza-termelésre feküdtek rá, aminek következtében a térség meghatározó étele is a tészta lett a rizzsel szemben. A búzatermesztés elterjedését követően a hōtō (ほうとう) nem csak a Fuji és az Öt tó (富士五湖) vidékének egyik kedvelt ételkölteménye lett, de a környező tartományokban - Nagano, Shizuoka, Gunma vagy éppen Saitamában is elterjedt.  A hōtō alapvetően vastag udon-tészta és zöldségek miso-levesben való összefőzése útján készül. Jóllehet a tészta maga az udonhoz hasonló, a helyiek nem szeretik annak nevezni, mert az udonhoz képest eltérő módon készitik. A hōtō tésztájának készitésekor ugyanis nem használnak sót, ezáltal pedig a konzisztencia puhább lesz, és nem olyan kemény és rágós, mint az udon (jap

Amikor Justie bizonygatta, hogy valami egészen döbbenetes dolgot talált a Tianzifangban, kissé szkeptikus voltam vele. Sejtelmesen csak annyit volt hajlandó elárulni: "annyira jó, hogy szar". Meghökkentő dolog a Tianzifangon belül? De hisz ott csak butikok és éttermek vannak. S pontosan ez minden szarság archimédeszi pontja. Nem ködösítek tovább, ez kérem a More than a toilet - több, mint egy wc étterem (便所餐厅). Hallottam már a Taiwanon (Taipei 101) és Hong Kongban elterjedt étteremláncról , mely nemrégiben a szárazföldi Kínát is összepiszkította , hogy úgy mondjam. Egészen pontosan és magától értetődően Shanghait. Ergo alapvetően egy mosdó dizájnnal rendelkező étteremről van szó, melyben a szarnak látszó tárgyak, mi több étkek igen meghatározó szerephez jutnak. Egy jóérzésű ember e sorokat olvasván bizonyára fintorogva állapítja meg magában, hogy ez a blogger is minden szarságot képes megenni Kínában . Nos, ez nem minden tekintetben állja meg a valóságot, ugyanis bár